Megjöttem, eszméletlen jó volt! Mint eddig mindig Erdélyben, rengeteg kalandban volt részem... Annyi mindent tudnék írni, hogy ehhez még kicsit fáradt vagyok, de ígérem, hamarosan jön az élménybeszámoló! Addig is kérhettek linket a képalbumhoz ;)

Update: Már lelkiismeretfurdalásom van, de egyszerűen nem volt még időm beszámolót írni, és tulajdonképpen rájöttem, hogy nincs is kedvem hosszú útleíráshoz - ehelyett rövid szösszenetek lesznek olyan momentumokról, amelyek megfogtak. Íme az első (lesz majd még)

Mettől meddig tartott az I. világháború?

Az évszámokban nem túl járatosaknak is egyszerűnek tűnik a válasz, 1914-1918. Ez szerepel az elesett áldozatoknak szentelt emlékműveinken is. Szintúgy Erdélyben - a magyar emlékműveken. Igen ám, de a románokén: 1916-1919. (Románia 1916-ban lépett be a háborúba.) A vége az, ami érdekes... Értsd: az ő történelemfelfogásuk szerint kicsit tovább tartott a "világháború", addig, amíg minél több területet nem sikerült elszedni Magyarországtól... Mi bezzeg ezt nem számoljuk oda.

Retyezát

Aki csak az ősmagyar hegyek miatt kiváncsi Erdélyre, az mondjuk ezt a vidéket inkább hagyja ki, mert errefelé helyi magyar szó nem hallatszik. De a természet szerelmeseinek csak ajánlani tudom, hogy látogassák meg! (és így tesznek az erdélyi magyarok is - mi legalábbis összefutottunk egy elég népes marosvásárhelyi túracsoporttal) Csak Norvégiához tudom hasonlítani, ami azért tőlem hatalmas dicséretnek számít... Egyszerűen gyönyörű volt! Hatalmas kőtengereken kell keresztülmászni, hogy feljussunk a csipkés sziklák tetejére, és gyönyörködjünk a fenséges kilátásban, a sok-sok tengerszemben. Meg a sátrunk melletti tó napszaktól függő változásában. És a hegyi élővilágban. Mert nemcsak virágokkal és törpefenyőkkel, de bizony zergékkel és mormotákkal is lehet itt találkozni, és volt is hozzájuk szerencsénk. Éppenhogycsak (némi csalódottságunkra) medvével nem sikerült összefutnunk...

Medvék

...Nem úgy, mint a Fogarasi-havasokban! A gyönyörű szerpentineken autózva egyszer csak mibe botlunk? Egy hatalmas anyamedve nézelődik az út közepén, mellette a kis bocs, pedig egy kólásdobozzal játszik. Egy-két méterre a kocsitól... Szinte hihetetlen volt. Egész kis minidugó alakult ki szép lassan (persze mindenki vigyorogva fényképezett) és mi voltunk a páholyban, mert mi érkeztünk elsőnek! Miután kigyönyörködtük magunkat, elégedetten gurultunk tovább - a medve is kipipálva. De még ez sem volt elég, a Szent Anna-tavon még egy fürdőző macival osztoztunk (tisztes távolságban persze), és hogy még több kaland legyen, amikor visszamentünk a kocsihoz átöltözni, ugyanazzal a medvével (kamasz maci volt, már megtermett, de még láthatóan fiatalka) összefutottunk, a kocsitól alig pár méterre egy szeméttároló tetején kukázta a maradék falatokat... Egészen közel merészkedtem hozzá, hogy a mobilommal sztárfotót készíthessek róla! :)