Tegnap megnéztem egy filmet, a címe: A hullám. Nagyon érdekes volt, szeretem az ilyen filmeket. Nem a színészi teljesítmények nyűgöztek le, bár korrekt volt az is, igazán korrekt iparosmunka, helyenként kifejezetten hiteles - ám a téma volt remekül kidolgozva. Az a fajta fim, amin még másnap is agyal az ember, például ma is elgondolkodtam rajta. A film dióhéjban arról szól, hogy egy autokráciáról tartott kurzuson a diákok értetlenkednek a jófej tanár előtt, hogy ugyan micsoda hülyék voltak a nácik, hogy annyira meg lehetett őket bolondítani, ma ilyen elképzelhetetlen. A tanár pedig gondol egyet, és beleviszi őket egy játékba: a kurzust úgy viszi tovább, hogy demokratikusan megszavaztatva szigorú szabályrendszereket hoz létre. Egyfajta ifjúsági mozgalom nő ki belőle. Egyenruhájuk is lesz. A végén meg már tiszta Hitlerjügend az egész... És észre sem veszik. A diákok lelkesek, mert sok jót ki tudnak sütni belőle, és mikor látják, hogy ez így jó, szinte mindent képesek elfogadni, amit a közösség (avagy közösség hangadói...) érdeke megkövetel, még esetleg olyasmit is, amit korábban nem vállaltak volna. Aztán már megy a maga útján az egész, nincs ki ellentmondjon. És mindezt egyszerű, apró manipulációk, valamint egy befogadásra képes közeg indítja el.

Ami nagyon elgondolkodtató, hogy micsoda visszatartó, karámbaterelő ereje van egy közösségnek, és amennyiben nincsenek meg a kontrollok, mennyire manipulálhatóvá válnak az egyének a közösségi véleményen keresztül. Ami sokszor nem is a közösség, hanem a közösség vezetőinek véleménye... Félelmetes, hogy az emberek a megfelelési kényszer miatt mennyire manipulálhatóak.

Más irányba is el lehet indulni a gondolati szálak legombolyításával. Jó-e a diktatúra vagy rossz? Láthatóan a diákok élvezik a dolgot és sok jóra is képesek... A vezér (a tanár) jó fej, kedves és tulajdonképpen csak jót akar a diákjainak. És mégis, a végén már egészen félelmetes a dolog kívülről nézve, és azt most ebből a szempontból már szinte mindegy is, hogy rosszul sül el... A végefelé elhangzik, hogy de hisz látjuk, hogy milyen sok jó származik ebből! Csak egy kicsit meg kell javítani... És a válasz: nem, az ilyesmit nem lehet megjavítani. És milyen igaz. De erről rengeteget lehetne még beszélni, írni, vitatkozni...

(Majdnem elfelejtettem: a lényeghez hozzátartozik, hogy a film igaz történet alapján készült, a kísérlet valóban megtörtént!)