Ma éjszaka, alig pár perce szürreális élményben volt részem! Ráültem újból egy montira... De kezdjük az előzményeknél: borkóstolás a Deák téri Bor&Jazz Fesztiválon, aztán onnan elkerekezés egy barátommal kései locsolkodás céljából. Ő mountanin bike-kal, én a Mózival (az országúti cajgával). Szó szerint lihegve próbált követni :) Locsolkodás, beszélgetés megvolt (röpke két és fél óra) aztán indulás haza. Ami nekem kb. 500 méter. A barátom meg szólt, hogy azon a kis távon szeretné kipróbálni a biciklimet. Ám legyen!

Na itt jött a szürreális élmény! Én még meg sem szoktam az országúti bringát, és világéletemben "normális" biciklin, montin nevelkedtem, de... de baszki, fura volt ezen ülni! El sem hiszem! Egyszerűen le voltam döbbenve! Mintha hátra akarnék csúszni, vagy nem is tudom. Fura volt a tartás. Túl mélyen volt az ülés. Pedig még csak ízlelgetem az új bringát, mert nehezebb irányítani, és eddig nagyon motoszkált a fejemben, hogy kell-e ez nekem, de lehet, hogy ez volt az én pálfordulásom.