A hétvégén Csillebércen, a volt úttörőtáborban töltöttük időnket, részemről immár harmadszor és újfent nagy királyság volt. Mondjuk a "volt" enyhén túlzás, mert ott megállt az idő, legalábbis olyan értelemben, hogy azóta sem újítottak fel semmit, mely korban még fehér inges, piros nyakravalós kispajtások énekelgették a mintamókusfennafánt, no de annyi baj legyen, tulajdonképpen nekem pont így félig-meddig romos állapotában jön be nagyon. Szóval hamisítatlan retró környezetben főztük a bográcsgulyást, sütöttük a szalonnát, rúgtuk a bőrt és persze fogyott ami ilyenkor fogyni szokott. Napközben pedig kirándultunk, a gyermekvasút (vagy inkább böcsületes nevén úttörővasút) is egy kisebb időutazás, például a mozdonyt is még a szocialista búzakalászos címer ékesíti. De nemcsak ez repített minket a múltba, hanem volt még egy váratlan élmény, ami így meglepetésszerűen a hétvégi kaland egyik csúcspontja lett: épp a vasút hűvösvölgyi megállójánál fejeztük be ebédünket, amikor beállított a parkolóba egy gyönyörű régi Ikarus kabrió busz. No ezt ki kell próbálni! A járat a Moszkva térre ment, ahova mi ugyan nem akartunk elmenni (merthogy a Libegőhöz tartottunk), de megalkudtunk velük, hogy elvisz egy darabon, és máris a csodajárgány piros műbőr üléseiben találtuk magunkat. A busz viccesen rugózott és a nyitott tető baromi jó poén, egyből felvidít mindenkit - a menetszéltől megrészegülten vigyorogva integettünk a járókelőknek meg a többi autónak, és ők irigykedve viszonozták. Remekül szórakoztunk, igazán megérte!
Ezzel a gépcsodával utaztunk (és pont itt szálltunk fel rá). Ugye milyen menő?
Utolsó kommentek