A múlt héten voltam az Észak-Erdély 1940-es visszacsatolásáról szóló kiállításon a Centrális Galériában. Sajnso későn támadt már írhatnékom, így nem tudok senkit megtekintésére bíztatni, mivel azóta bezárt. Mindenesetre érdekes kiállítás volt, bár kicsit furcsa, mivel mintha nem lett volna koncepciója. Talán nem is volt. Csak tényszerűen bemutatta a kor, a történéseket, a korabeli reakciókat (magyar és román részről is), az incidenseket. Viszont hiányoltam a (nagyon fontos) információkat arról, hogy mi volt előtte, mi történt azóta. Mintha kicsit féltek volna a témától - nem csodálom. Mindenesetre akárhogy is nézzük, kíváncsi vagyok, vajon hányan tudják egyáltalán (pedig tanultuk elvileg), hogy Magyarország térképe 1940 után így nézett ki:
A rend kedvééért pontosítanék, a lila részek (Dél-Felvidék) 1938 (első bécsi döntés), a felső narancsárga rész (Kárpátalja) 1939, a déli sárga részek (Vajdaság) 1941 során került Magyarországhoz, a kiállítás az erdélyi részekről szólt csak, amit a második bécsi döntés után került vissza hozzánk. (Néhány tény még az értelmezéshez, a felvidéki rész lakossága kb. 85%-ban magyar volt (!), az észak-erdélyi 55%-ban.)
Furcsállottam néhány megállapítást, főleg az egyik pontot, ami a "tények és adatok" címszó alatt szerepelt, mégis rövid értékeltést (tehát véleményt) tartalmazott - nem beszélve arról, hogy tulajdonképpen semmitmondó volt (kb. "nem volt jó döntés, tájegységeket szakított ketté"). Azt hiszem, a kiállítás célját talán mégis elérte, hiszen elgondolkodtatott. Önkéntelenül felmerül a - persze már szinte értelmetlen - kérdés, "mi lett volna, ha"? Mi lett volna a jó megoldás? Mi lett volna, ha így marad? De tényleg, ha picit, szigorúan csak a tanulság kedvéért eljátszanánk a gondolotattal, és meghagynánk ezeket a határokat: valószínűleg a mostani kárpát-medencei magyar nemzetiségi problémák már anakronisztikusak volnának. Ne legyenek illúzióink: némi kétoldalú lakosságcsere, migráció és asszimiláció árán. Csakhogy ezek azóta is megtörténtek, csak teljesen egyoldalú módon... És vajon mit kapott Erdély Romániától? (Kérdezzétek az ottani magyarokat: lényegében semmit.) Azonnal hozzáteszem, nem hiszek már semmilyen revízióban, ezen rágódni nincs értelme, elrobogott a történelem felette, a győztesek átírták a valóságot, visszavonhatatlanul. Viszont nem értem a nagymagyaroszág-térképeseket, a vesszentrianonozókat se: persze vesszen, de végülis mit szeretnétek? Tényleg tudnánk mit kezdeni az "ősi" határokkal? Jobb lenne ez? Nem. Akkor már több értelme lenne az 1941-es határokat kirakni a kocsikra, és mégsem azt sírjuk vissza, mert az egy történelmi vakfolt...
Én abban megoldásban hiszek, hogy minél előbb elvesztik ezek a kérdések az értelmüket az egyesült Európában, hiszen minden nemzet egyenlő; hiszek a regionalizmus elvében, hogy a régiók saját szintjükön a saját sorsukat irányíthatják, az ott élők emberek igényeinek megfelelően. (Persze vajon hogy húzzuk meg a régióhatárokat?) Ezen belül viszont hiszek abban, hogy a színmagyar(székely) Székelyföldnek jár az autonómia, hiszen milyen jogon vonjuk meg tőlük e jogot, milyen elven mondják meg Bukarestből, hogy mi legyen ezen az egységes, két és fél (román) megyényi területen, teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy ők mit szeretnének? Továbbá hozzátenném, nincs szebb annál, amikor több nyelven is ki vannak írva (és mondva) a dolgok, és nem muszájból, hanem mert ez a világ legtermészetesebb dolga, hiszen több nép él együtt egy adott tájon, nem ellenségként, hanem a legnagyobb békességben. Utópia ez vajon?
Utolsó kommentek