Egy friss, könnyed sztori az Adriáról :) Az az igazság, hogy csak mesélték nekem, én magam nem emlékszem rá teljesen, de igaz, mert valami azért dereng ;)

(Először is egy kis háttérinfó, hogy érthető legyen a veleje. Szóval aki még nem volt vitorlásversenyen, annak tudnia kell, hogy ha valamit tenni kell, akkor bizony a kapitány erőteljesen utasít, vagyis konkrétan kiabál, hogy mit kell tenni. Nos, a mi derék kapitányunk is sokszor kieresztette hangját, mikor egy kötelet kellett meghúzni, hogy "Húzd, húzd, húúzd!!! Húzd, de piszkosul!" Meg persze "Tekerd, tekerd!", "Dobd el!", "Neaztbazdmeg!" "Tekerdmárazistenitneki!" ...és így tovább.)

Szóval, az egyik éjjel megesett, hogy buli után már megfelelően fáradt állapotban, és cseppet sem szomjasan megérkeztem ágyamba, és mint kiderült, ahhoz már nem maradt erőm, hogy le is vegyem a cipőm, megpihentem én anélkül is, szépen elfeküdtem az ágyon, cipős láb kilógatva. Némi idő elteltével megérkezett a csaj is, akivel a kabinon osztoztam, és mivel neki kevésbé tetszett a nekem akkor tökéletesen megfelelő status quo, úgy gondolta segít rajtam, és elkezdte leráncigálni a cipőt a lábamról. Erre persze én is megébredtem, és ezt félálomban is a tökéletesen adekvát módon kommentálva felkiáltottam: "Húzd, húzd, húúzd!" :)

Igazán örülök, hogy álmomból felverve is ilyen poénos tudok lenni :DD