Nálunk is helyzet van - nincs gáz, avagy nem elég. De össze sem lehet hasonlítani minket szomszédainkkal, Szerbiával, ahol tényleg nincs szinte egy csöpp (azaz köbméter) sem és tartalék sem nagyon. Ott tényleg városok maradtak fűtés nélkül... Segítséget (gázszállítást) kértek tőlünk. És először azt mondtuk nekik, hogy sajnos nem tudunk, itt is kell. Na igen, de... Hogy pár gyár tovább üzemeljen? Itt egy kis pénzveszteség, de ott emberek fáznak, értitek?! Igenis ilyenkor kell jó fejnek lenni! Soha jobb alkalom erre nincs, mint most. Kihúzni őket a bajból. Már akkor erről beszéltünk, amikor még úgy volt, hogy nem adunk. Hálistennek a fogyasztás alacsonyabban alakult hazánkban a várhatónál (a magyar lakosság is visszafogta magát a hírek hallatán - csak van valami közösségi érzés...) és így maradt némi "felesleg" - ami azért idézőjeles, mert csak azt jelenti, hogy nem kell újabb gázfogyasztókat (üzemeket, nem lakosságot!) lekapcsolni. A megtakarítást odaadtuk a szerbeknek.* Borzasztóan örültem neki! Nem is tudom kifejezni, mennyire teljes szívből egyetértek ezzel.
Aggódtunk a szerb kollégáink miatt - a mellettem ülő kedves kollégám egyébként a szerbek referense. Két e-mailben is megköszönte neki a túloldalt lévő kapcsolattartó, hogy segített Magyarország! Tényleg hálásak... Így kell jó szomszédnak lenni! Nem is lenne ezen mit tárgyalni. Adni kell. Most mi húzzuk ki a bajból őket, majd egyszer meg ők minket... Ez igenis egy többszörösen megtérülő befektetés, ha lehet ezt egyáltalán így értelmezni.
*Azért hogy az arányokat érzékeljük: nálunk most a gázfogyasztás most hatvanpármillió köbméter. Kétmilliót ajánlottunk fel Szerbiának. 3 milliót kapnak még Németországtól. Több nincs. És ezzel már működik a távfűtés náluk mindenhol.
Utolsó kommentek