Tegnap a trianoni békediktátum évfordulóján tartott barátságos magyar-ír meccsen (ahol az ellenfélnek annyira nincs köze az egészhez, hogy még önálló államuk is csak egy év múlva alakult meg) természetesen zúgott a kapu mögül a vesszentrianon. Nincs is különösebben mit kiakadni ezen, ez már a folklór része, különben is, bár én nem skandáltam, de tényleg vesszen, mert valóban tragédia volt, és azt állítom, nemcsak nekünk.
Mire is gondolok? Trianon igazi tragédiája nem az volt, hogy széthullott a Magyar Királyság területe - így utólag már ki nem szarja le, sőt nemzetiségi alapon nézve egyáltalán nem magyar területektől is fosztottak meg minket, amiknek ha nemzetállami keretekben gondolkodunk, semmi keresnivalója nem volt Magyarország határai közt. Igazából nem is tudom megérteni azokat, akik nagymagyarországos matricával-miegyébbel tüntetnek, siratják a múltat, hogy tulajdonképpen mit is akarnak ezzel mondani. Mindent vissza? Kinek lenne jó az? Ha nem, akkor miért ezzel a sziluettel provokáljuk szomszédainkat? Bár mellékszálként ezt a kérdést nem csak ilyen formában lehet megközelíteni, egy kon/föderatív megoldással és ebből következően nem is feltétlenül Magyarország névvel lehetséges, hogy egy a jelenleginél sokkal fejlettebb vidéken élnénk most egy közép-európai államalakulat keretében, de ez már erősen a milettvolnaha kategória, mert az amúgy szintén prosperáló államot létrehozó Kiegyezés során (illetve utána) elbasztuk a többi nemzetiséggel való kiegyezést, és lőn rábaszás. Talán ez amúgy is utópia és semmiképp nem is ment volna az adott történelmi keretek közt, mindenesetre valahol furcsa az is, hogy a nemzetállam nem valami ősrégi dolog, hanem nagyjából e kornak a szülötte. Trianon tragédiája épp az, hogy tönkretette a tágan értelmezett régiónk, a Kárpát-medence jövőjét, és most nem csak a magyarokéra gondolok. Nemzetállamokat hazudott azokra a vidékekre, ahol szó sem volt erről: az nemzetiségi határokat (történetesen a mi kárunkra) teljesen figyelmen kívül hagyva húzták meg a határokat - nem mintha ezt lehetett volna igazán jól csinálni, de meg sem próbálták, hatalmi elvek számítottak - és ezzel most már mondhatjuk, évszázados (mert máig és a jövőben is tartó) konfliktusokat gerjesztett köztünk és a románok, a szlovákok, és a szerbek közt. A magyarok számára akkor nyilvánvalóan elfogadhatatlan és még ideiglenesnek vett állapotot teremtett, gyakorlatilag elkerülhetetlenné téve, hogy ez a régió is belekeveredjen a második világháborúba, az első után újabb milliók halálát vagy elűzetését okozva, beleértve a magyar zsidók holokausztját... Korábban prosperáló városokat, régiókat tett parkolópályára azáltal, hogy olyan államokba tette át őket, amelynek annyira már nem volt szívügye ezen régiók fejlesztése - gondoljunk például arra, hogy Erdély régen fejlett vidéknek számított, ma már nem igazán mondható ez el, aminek az építészet látványos példái, a régi és az újabb kontrasztjai világítanak meg; vagy egy másik tragédia a szememben az erdélyi szászok eltűnése (kulturájukat pár hírmondón kívül szintén csak téglák őrzik). Láthatóan az elmúlt évtizedek alatt ezek a viszonyok megváltoztak, ma már sajnos (hisz sok fájdalmas esemény, folyamat vezetett ide) sokkal kisebb határon túli magyar közösségek sorsáért aggódhatunk már csak. De állítom, hogy ez a románoknak, szlovákoknak sem jó, hiszen őket is frusztrálja a dolog, láthatóan nem tudnak túllépni azon, hogy az ő "nemzetállamukban" magyar őslakosok élnek és szeretnének élni - jelzi például a románok viszonyulását például a magyarok gúnyneve: "hazátlan" (bozgor).
Nincs még vége a történetnek, igazából ma is a trianoni határok kötik gúzsba a gondolkodást, bár egy másik város, Schengen fémjelezte határok már a javulást jelzik. Én nagyon-nagyon remélem, hogy egy egyesült, a régiók autonómiájára, a szubszidiaritás elvére, a kulturális sokszínűségre és az együtt élő népek igazi szövetségére épülő Európában fogunk élni nem is oly sokára, még az én életemben!
Utolsó kommentek