Ma is korcsolyáztam, ámde ezúttal a Velencei-tavon voltunk pár barátommal-haverommal. Szuper volt! A tó úgy viszonyul még a Városligethez is, mint fürdőkád az ötvenméteres versenymedencéhez. Szóval óriási, van hely bőven, nem zavar senki senkit - tényleg megéri lemenni. Fogócskáztunk, jégtáncoltunk, sőt még hokiztam is! Az aztán kőkemény, de nem is gondoltam volna, hogy már ennyire belejöttem. Mert három alkalommal ezelőtt bizony még csak bénán totyogtam volna az ütővel. Mondjuk ennyi extremitás közben nem csoda, hogy jó párszor el is vágódtam, de már igazán jól megy. Nagyjából úgy pörgök-forgok, ahogy gondolom. Ezen a télen úgy néz ki, tényleg megtanulok korizni :) Na és nincs is jobb sötétedés után megfáradva beülni egy jó kis csárdába melegedni: kipirult arcok, babgulyás, mmmm... Talán furán hangzik, de remélem sokáig hideg marad, és lesz még pár alkalom erre! Mert hokizni például a városban nem lehet.