Végre újból van bicóm, még ha nem is az enyém: húgom kölcsönadta nekem a régi biciklijét (ő tudniillik hardcore bringás). Az enyémet, egy ezeréves mountain bike-ot ellopták még három éve, azóta bringa nélkül tengetem életemet. Én, aki középiskolás koromban csomót bicóztam, képes voltam elkerekezni fagyizni 30 kilométer távolságra egy barátommal, csak úgy poénból, mert miért ne... (Meg mert ott finom olasz krémfagyit adtak, Carpigiani, emlékeztetve kölökkorombeli időkre, amikor még szinte mindenhol csak az volt.) De hát ezt teszi az emberrel pár év pesti döglés. Na de ennek most vége, leszarom a neméppen bringabarát várost, a forgalmat, biciklivel fogok járni melóba, mert bringázni jó! Pláne ilyen szívfájdító tavaszi időjárás közepette.

És micsoda gép az! A Moser! Országúti kerékpár. Igazság szerint még ilyet sose használtam... Hát ez egy agár! Gyönyörű, karcsú, eszméletlen gyors, és kurva nehéz kezelni. A 20-as gumikkal (hozzáértők hümmöghetnek, a lényeg, hogy kurva vékony) néhol kirázza belőlem a szart is ezeken a kókányolt pesti utakon bizony. Viszont tényleg veszettül gyorsul és lehet hajtani mint az állat! Jó poén, csak kanyarodni ne kéne... :) Meg a fék sem esik éppen kézre. A váltóról már nem is beszélve - de váltani minek is. A koskormány azt hiszem, egy kicsit nagy ugrás nekem, mountain bike-hoz szokott mezei bringásnak. Viszont tényleg nagyon menő, mindenki megcsodálta a munkahelyemen. (Merthogy felcipeltem a szobánkba, biciklitároló nem lévén.) Ahol egyébként egyből meg is alapítottam a bringás csapatot, merthogy ma kezdődött a Bringázz a munkába! kampány. Ebben a versenyben aligha mi fogunk nyerni, de kit érdekel! Bringázni jó :)

Ő a Mózi: