FociEB-üzemmódra váltottam, a fene sem ír blogot ilyenkor. (Vagyis max munkaidőben, fölös percekben ;)) Inkább elmegy esténként kivetítős kiülős helyekre meccset nézni, mert úgy az igazi! Pedig persze történt egy s más ami mellett nem akartam szó nélkül elmenni, csak a végén már a múlt ködébe vész.

Szóval a múlt hét végén újra csapatépíteni mentünk. Újra, merthogy előtte egy héttel is voltunk, csak akkor egy jóval szűkebb csapat - na igen, ez az egyik, amit nem írtam meg, pedig emlékezetes volt, nem is maga az "offsite", hanem az oda- és visszaút, merthogy Árpival ketten autóval utazás helyett remek bringatúrát csináltunk belőle a Börzsönyben. Ezúttal meg a tágabb gárda csapatépített jótékonykodással egybekötve: konkrétan egy gyerekotthonnak szerveztünk pár órás gyereknapot. Amúgy dohogtam is egy sort, hogy milyen már hogy egy puccos hotelban (yachtklubban) szállunk meg és rongyrázunk, nekem jó lett volna egy kemping is és költenénk a különbözetet a kölkökre... Érdekes és tanulságos volt, még sosem láttam ilyen intézetis gyerekeket, fogalmam sem volt milyen lehet. Voltak is kételyeim, hogy fogjuk kezelni őket. Főleg amikor kiderült, hogy a konkrétan az én csoportomba jutott gyerekcsapatban például kis változás lesz, merthogy ketten az előző este kiszöktek... meg aztán meglátva a 14-15 éves menőcsávó cigánygyerekeket, akik a csapat magját alkották és láthatóan "hatalmas" lelkesedéssel viszonyultak ehhez az egészhez. Jóég, mi lesz itt! A megszavazott csapatnév mi más lett volna, mint Bad Boys. És nem, a félelmeim nem igazolódtak be. Bár kissé arcoskodó "menőcsávó" kiállásuk volt, valójában tök rendes gyerekek, úgy a magunk módján megtaláltuk a közös hangot, egészen jól felvették a ritmust, poénra vették és nagyrészt élvezték a feladatokat, amúgy meg tömték a zsebüket a pogival meg kaptak kurva sok csokit. Szóval végülis egész jó muri lett.

Azt kell, hogy mondjam, teljesen normális gyerekek ezek, tényleg sokkal jobb hely lehet ez ilyen intézet, mint egy rossz család. Én kicsit visszanyertem (vagy inkább megjött) a hitem. Igazából ugyanolyanoknak voltak, mint bármelyik táborozó gyerekcsapat. Persze a baj az, hogy ők inkább egymást nevelik - egyszerűen nem tud ennyi nevelő (akik teljesen jó fejek voltak) ennyi gyerekre egyenként figyelni. Innen kiemelkedni nehéz, mert hiányzik a pozitív mintakép, amit követhetnek - amit alapesetben a szülők adnak. Sajnos nem mindennap gyereknap... pedig nagy szükségük lenne mentorokra, sokan közülük sokra vihetnék.

Ja igen, és jegyeztessék fel a gyereknap legjobb mondása: "leszakad a vérnyomásom" :)