Most, hogy belegondolok, mindig akkor írok hokis bejegyzést, amikor jól kikaptunk, de ez csak véletlen. Sajnos Ausztia elgázolt minket 6-0-ra, ez egyáltalán nem volt olyan, mint a kanadaiak ellen, ez csúnya lett. De ennek ellenére büszke vagyok rájuk, mert két roppant éles meccsen is majdnem összehoztuk a bravúrt, a nálunk papíron sokkal jobb szlovákok (3-4, tizenhárom másodpercen múlt a döntetlen és hosszabbítás) és beloruszok ellen is (1-3, öt percen múlt a döntetlen és hosszabbítás). Bizonyítottuk, hogy nagyszerű hokiválogatottunk van, akiknek helyünk van a legnagyobbak közt is. Le a kalappal előttük! Jó nekik szurkolni. Ha ki is esünk végül, szégyenkezésre semmi ok, harcolhatunk újból a visszajutásért. A helyszínen lévő közönségünk is újból fenomenális hangulatot teremtett. Azt hiszem, fociban is ezt kellene megtanulnunk, nekünk szurkolóknak is, hogy mi legyünk a szimpatikus kiscsapat. Mint a hokiban.

Nemsokára lesz még egy pikáns meccsünk: Bern, Wankdorf negyed, magyar-német. Sportbarátok tudják, mit jelent ez. Fociban, 1954-ben a németek által azóta csak "berni csodaként" emlegetett meccsen itt bukta el Aranycsapatunk a világbajnoki döntőt ellenük. Most mi vagyunk az esélytelen kiscsapat, csak hokiban. Talán most mirajtunk a sor...