Úgy néz ki, kicsit rákattantam Kurt Vonnegut regényeire. Zsinórban a harmadik könyvét olvasom. Egészen pontosan ezeket: Slaughterhouse-Five (angol olvastam, magyarul Ötös számú vágóhíd), Éj anyánk, Bajnokok reggelije. Zseniálisan metsző Vonnegut humora, vagy inkább sokszor nem is humor, hanem az élet abszurd momentumai szavakba öntve, amit akár humorosan is fel lehet fogni. Látszólag nagyon komor, de valahogy mégsem az, mert épp ez a lényeg: a legkomorabb pillanatokban is meg lehet látni a humort. És csak úgy árad soraiból a humanizmus.

Ez volt a szerencse a balszerencsében, a bicikligumi halálában: így több időm volt olvasni. So it goes.

A következő olvasmány pedig ez lesz: Szolzsenyicin - A pokol tornácán.