Rábukkantam egy roppant érdekes írásra.
(Idézem belőle a szerintem legérdekesebb részeket:)
Miért nem beszél ma a világ kínaiul?
A 15. század elején a világ legprofesszionálisabb tengeri flottájával a Ming-dinasztia Kínája rendelkezett. Nagyjából 90 évvel azelőtt, hogy Kolombusz három kis vitorlásával nekivágott az óceánnak, Kína körülbelül 2000 hajóból álló tengeri flottával rendelkezett, melyek között voltak gigantikus, 112 méter hosszú, 1500 tonna teherbírású, hosszabb tengeri utazásra kiválóan alkalmas gályák is. (Kolombusz 70-100 tonnás hajóinak hossza nem haladta meg a 17 métert.) A flotta admirálisa, Zheng-He vezette első nagyobb tengeri expedíció (1405-1407 között) 317 hajóból és 26 800 fős személyzetből állt.
A hatalmas bürokrata derékhaddal felvértezett, központosított császári hatalom alatti Kína technológiai innovációkban is messze leelőzte az egymással versengő európai királyságokat: elég a hajózást és a tengeren való terjeszkedést nagymértkében elősegítő iránytűre vagy puskaporra gondolnunk, melyeket aztán a tengeren egyre agilisabbá váló európaiak ügyesen leutánoztak. Mégis, ekkor technikai fölény és kapacitás ellenére mégsem Kína adta a kezdeti lökést a kibontakozó világkereskedelemnek, nem Kína gyarmatosított. Ezeknek a következményeként mégsem a kínai civilizáció elemei és szokásai terjedtek el a világban, hanem az európaié.
A birodalmi eunuchok (udvari hivatalnokok) ugyanis az 1430-as évek végén hirtelen felhagytak a tengeri kalandokkal és így a kínai kereskedelemnek az Indiai-óceánra való kiterjesztésével: az expedíciókat felfüggesztették, Zheng-He feljegyzéseit elégették és szigorú hajóépítési korlátozásokat vezettek be. Az admirális hatalmas gályái kihasználatlanul, a kikötőben málottak szét. A gazdag és varázslatos Kelet kereskedelme így a fokozatosan terjeszkedő portugálok, hollandok majd az angolok kezébe került.
Noha ennek a drasztikus lépésnek az északról jövő mongol támadás volt a közvetlen kiváltó oka, mégis, hosszabb távon a kínai tengeri próbálkozások gazdasági motivációk hiányában kudarcra voltak ítélve. A hatalmas flotta és a gályák pusztán a császár hatalmát és presztizsét voltak hivatottak demonstrálni, ezek költségeit nem kompenzálta (az európai modelltől eltérően) kereskedelemből származó bevétel. Zheng-He egy udvari tisztségviselő volt, nem kereskedő.
Ezalatt Európa, Kínától eltérően, számos egymással versengő, ugyan egy hitet valló, de szokásaiban és hagyományaiban különböző, kisebb államalakulatból állt. Az államok közti versenynek részévé vált a tengeri terjeszkedés is: ismert momentum a történelemből a portugál udvar felé vágtató Kolombusz, akinek ötletét a spanyolok először nem támogatták. Az ügyes tengerészek „fejvadászata” mellett a technológiai fejlődés (pl. a hajózásban) is létfontosságú volt. Ebben a versengésben csak olyan módszerek, technológiák maradhattak meg, melyekkel az eredmények hatékonyabban elérhetővé válhattak.
Ezalatt Európa, Kínától eltérően, számos egymással versengő, ugyan egy hitet valló, de szokásaiban és hagyományaiban különböző, kisebb államalakulatból állt. Az államok közti versenynek részévé vált a tengeri terjeszkedés is: ismert momentum a történelemből a portugál udvar felé vágtató Kolombusz, akinek ötletét a spanyolok először nem támogatták. Az ügyes tengerészek „fejvadászata” mellett a technológiai fejlődés (pl. a hajózásban) is létfontosságú volt. Ebben a versengésben csak olyan módszerek, technológiák maradhattak meg, melyekkel az eredmények hatékonyabban elérhetővé válhattak.
Intézmények versenye
Az elsőbbségért való versengés nem csak a technológiai innovációkat gyarapította. A verseny azokat a nemzeteket és országokat jutalmazta, melyek „jobb”, hatékonyabb szabályokat, szokásokat, viselkedési mintákat (nevezzük intézményeknek) alakítottak ki. Intézmények alatt az emberi érintkezést kijelölő szabályokat, normákat, viselkedési mintákat és azok rendszerét értjük, melyek nagyban meghatározzák az egyének döntéseit és viselkedését. Az intézmények lehetnek formális szabályok (pl. törvények) vagy informális korlátozások (viselkedési normák vagy önként vállalt viselkedési kódexek), melyekre egyformán jellemző, hogy valami vagy valaki(k) betartatják őket.
Ezek az informális intézmények az „előző generációk bölcsességének hordozói”, melyek az adott kultúra szerves részei, generációról generációra tanulással, utánzással öröklődnek. Az informális intézmények határozzák meg, hogy az adott társadalom tagja hogyan viselkedhet különféle helyzetekben. Eliminálják a konfliktusokat úgy, hogy meghatározzák, az egyén egy adott helyzetben mit várhat el másoktól, ezáltal egyfajta mederben tartják az egyén cselekvését, viselkedését.
Számos közgazdász és gazdaságtörténész (Hayek, North) a nyugati civilizáció világtörténelmi szempontból „szokatlanul” hosszú diadalmenetét éppen azzal magyarázza, hogy ezekben az országokban hosszabb távon olyan hatékonyabb (informális vagy formális) intézmények váltak megatározóvá, melyek más civilizációkban valamilyen okokból nem jelentek meg. A társadalmak az intézményeiket kétféleképpen alakítják ki: kísérletezéssel vagy utánzással, vagyis egyfajta „tanulással”. Ezért van az, hogy (a technológiai újításokhoz hasonlóan) az egy országban bevált, „jobb” szabályokat és szokásokat más nemzetek (több-kevesebb sikerrel, vagy módosítva) átvehetik (lemásolhatják) és alkalmazhatják. Léteznie kell azonban olyan „intézményi kereteknek”, melyek ezt a tanulási folyamatot (legyen az kísérletezés vagy utánzás) lehetővé teszik.
Számos közgazdász és gazdaságtörténész (Hayek, North) a nyugati civilizáció világtörténelmi szempontból „szokatlanul” hosszú diadalmenetét éppen azzal magyarázza, hogy ezekben az országokban hosszabb távon olyan hatékonyabb (informális vagy formális) intézmények váltak megatározóvá, melyek más civilizációkban valamilyen okokból nem jelentek meg. A társadalmak az intézményeiket kétféleképpen alakítják ki: kísérletezéssel vagy utánzással, vagyis egyfajta „tanulással”. Ezért van az, hogy (a technológiai újításokhoz hasonlóan) az egy országban bevált, „jobb” szabályokat és szokásokat más nemzetek (több-kevesebb sikerrel, vagy módosítva) átvehetik (lemásolhatják) és alkalmazhatják. Léteznie kell azonban olyan „intézményi kereteknek”, melyek ezt a tanulási folyamatot (legyen az kísérletezés vagy utánzás) lehetővé teszik.
A 15. században a világtörténelem látszólag elég közel került ahhoz, hogy később nem az angol, hanem a kínai legyen a domináns nyelv a Földön. Azért csak látszólag, mert lehetett Zheng-He flottája bármekkora, a technológia bármennyire nívós, nem ez számított: nem a centralizált kínaiak, hanem az intézményeiket egymással „versenyeztető”, az újításokat egymástól eltanuló európaiak civilizációja vált meghatározóvá, s ezen belül az angol-amerikai duett a legsikeresebbé...
Az akkori Kínára jellemző totalitárius császári hatalom, az udvari eunuchoknak a magasabb hivatalnoki rangért való törekvése (mely verseny a társadalom nagy részének érdektelen, értéktelen volt), az igazi kereskedői réteg hiánya (mely komolyan gátolta a versenyt, és így az önfejlesztést és innovációt) másfajta keretet szabott az intézményi evolóciónak és változásnak. Ezzel szemben Európa egymással versengő államai rá voltak kényszerítve, hogy kísérletezéssel hatékonyabb intézményeket alakítsanak ki, valamint hogy ellessék egymástól a már bevált módszereket és szabályokat. Kiformálódhatnak tehát olyan intézményi keretek is, melyek lassítják, vagy ellehetetlenítik a dinamikusabb intézményi változást.
Az akkori Kínára jellemző totalitárius császári hatalom, az udvari eunuchoknak a magasabb hivatalnoki rangért való törekvése (mely verseny a társadalom nagy részének érdektelen, értéktelen volt), az igazi kereskedői réteg hiánya (mely komolyan gátolta a versenyt, és így az önfejlesztést és innovációt) másfajta keretet szabott az intézményi evolóciónak és változásnak. Ezzel szemben Európa egymással versengő államai rá voltak kényszerítve, hogy kísérletezéssel hatékonyabb intézményeket alakítsanak ki, valamint hogy ellessék egymástól a már bevált módszereket és szabályokat. Kiformálódhatnak tehát olyan intézményi keretek is, melyek lassítják, vagy ellehetetlenítik a dinamikusabb intézményi változást.
(A folytatásban a szerző az EU fejlődési irányával kapcsolatosan elmélkedik, amelyeknek következtetéseivel már nem igazán értek egyet, és ezért nem is idézem, de mindenesetre gondolatébresztőnek azokat is érdemesnek tartom elolvasni.)
Utolsó kommentek