Ezúton leírnám, hogy mi volt a mai vacsora, recept inkluzíve. Nem mintha szeretném beverekedni magam a gasztróblogok körébe, ami mondjuk elég szép mutatvány lenne, persze semmi sem lehetetlen, de utoljára eddig Norvégiában voltam büszke igazán tudományomra, amikor is március 15-én pörköltet főztem, ami köztudottan bonyolult étel. Különösen ha anyu adja a receptet hozzá. Mindez volt öt éve. Na mindegy, szóval ha a szakácskarrierem nem is tört ott derékba, sőt ajnározták az ételt, és tényleg isteni finom lett, ráadásul sztereóban készült disznó- és marhapörkölt, két külön edényben, merthogy volt muzulmán meghívott is. Ráadásul holland török, hogy teljes legyen a multikulti. (És tudjátok milyen nehéz volt a norvég boltban marha meg sertéshúst szerezni? Nem beszélve arról, hogy arrafelé nincs hentes, csak előre csomagolt húsok, aztán silabizálhatod a norvég szöveget, és találd már ki, hogy akkor ez most kóser-e vagy halal. Szóval jó pár percet eltöltöttem tanácstalanul a húsok felett elveszettkiskutya tekintettel, de azért csak megoldottam, mondjuk akit végül megkérdeztem, az ritka kivételként pont nem tudott jól angolul, de megoldottuk testbeszéddel, röf-röf.) Azóta sem főztem pörköltet többé, hát ennyit a konyhatündérségről. Mindenesetre remélem nem azért, mert a csúcson hagytam abba. Szóval, amit ma ettem, a specialitásom: tojásos krumpli. Igazi legénykaja. Könnyen és gyorsan elkészíthető, tápláló és még finom is. Feltalálóját igazán jelölhetnék a Nobel-békedíjra, mindenesetre annyit minimum tett a világbékéért, mint a szépségversenyek vagy a legutóbbi díjazott. Azt mondod, nem tudod, mi az a tojásos krumpli? Nem baj, mások se. Konkrétan eddig akárhány embernek csináltam, mindenki meglepődött, hogy ilyen is létezik e sártekén, ámde aztán ízlett neki. Így legalább jó érzéssel tölthet el a tudat, hogy ha konyhatündér nem is vagyok, legalább egyvalami jót tudok csinálni. Persze olyat nem, mint az anyám (bár néha még talán jobbat is, de mindenesetre pont olyat nem, csak másmilyet). Na jó, akkor jöjjön a recept: krumplit apróra vágni (kétféle lehet, vagy-vagy: kockákba, mondjuk egy-másfélszer-egy-másfél centisekre - ennek a sütése egyszerűbb - vagy karikákba, akkor a karika legyen mondjuk kábé vagy talán picit kevesebb mint egy centi vastag). Olaj a serpenyőbe, forralni, aztán a krumplit sütni benne addig, amíg pirulni nem kezd (de még nem annyira, mintha sültkrumpli készülne, egy leheletnyivel korábban el kell venni). A sütés mondjuk tényleg nagy tudomány, elrontani csak itt lehet, de itt mindjárt nagyon. Ha nem sikerül, ne csüggedjünk, majd legközelebb, vagy leszezmégígyse, de a kukába még sosem kellett kivágnom, mindig minimum ehető volt, de inkább jobb. Szóval ha a krumpli jóra sült, akkor jöhet rá a tojás. (De előtte le szoktam önteni az olaj nagyját, hogy ne legyen már a tojás annyira tocsogós tőle.) Sütni a tojást is együtt vele egy darabig (kicsit kevergetni, de nem nagyon) aztán kész is van. Tetszés-ízlés szerint meg lehet bolondítani hagymával, kis csípős paprikával, szalonnával, delikáttal, satöbbi, de csak módjával, vagy a végén a tetejére sajt is jöhet, hogy ráolvadjon. Isteni finom amúgy, sosem unom meg. Hát ez volt a mai vacsim, jóéjszakátgyerekek.