Nem biztos, hogy baj, hogy végigbőgnéd. Az embernek időnként emlékeztetnie kell magát, hogy mi az, ami jó és mi az, ami rossz. Így vagyunk a történelemmel is, tudnunk és átéreznünk kell, mi történt a múltban, már csak azért is, mert mi magunk már nem éltük át. Így legalább tudjuk azt is, hogy mi szerencsések vagyunk.
Ez a kiállítás, mint írtam, szerintem nem annyira hatásvadász, csak egyszerűen szomorú. Sok esetben mögé kell látni a dolgokat. Én nem sok újat találtam benne, mert sokat olvastam már a témáról, köztük olyan könyveket is, amelyeket a túlélők írtak. (Csak például, ezt és ezt.) Ezek az igazán hátborzongatóak és megrázóak... Bizonyos részeknél egyszerűen kitört belőlem a sírás. Nem vidám dolog egyáltalán ilyeneket olvasni, de szükség van rá.
Én jártam már Auschwitzban is, egy kiránduláson, még gimnazista korom végén. A kiállítás "hagyományos" része az első számú tábor, ami tulajdonképpen az "eredeti" Auschwitz, ahol az Arbeit macht frei kapufelirat fogad. Itt még kőbarakkok álltak és állnak most is, kiállításnak helyt adva. Ez a része a kiállításnak is hátborzongató, de még valahogy emberi, itt még "elviselhetőbbnek" tűntek a körülmények - persze valójában nem voltak azok - meg úgy egyáltalán, ez valahogy felfogható volt, kőbarakkok, szögesdrót. Aztán átmentünk a másik tábor területére, ami már Birkenau volt, de ez az "igazi" Auschwitz. Ahova a magyar áldozatok is érkeztek. Itt már nem sok minden maradt, csak a sín, meg az a kapu, amit a filmekből már ismertem, ahol bejöttek a vonatok. Mutatóba megőriztek egy-két fabarakkot, de azokon kívül a többinek csak a csonkja vagy üres helye maradt már. Majd a tábor végén romos tégladarabok, itt voltak valaha a krematóriumok. Azon kívül semmi, csak a végtelen síkság. Kotorásztam a földben, és megpróbáltam felfogni, hogy itt, ezen a pici területen csaknem egy budapestnyi ember nyugszik, valahol a földben vagy inkább a levegőben... Ez volt az igazán hátborzongató, földöntúli. Ott állni.
Aznap éjszaka - valami kollégiumban volt a szálás, tizenketten voltunk egy szobában - nem aludtam. Nem tudom, miért, nem igazán gondoltam a történtekre. Csak úgy nem.
Utolsó kommentek