Elég eseménydúsra sikerült a múlt hét, úgyhogy ha most nem vagyok képes egy posztot összehozni, akkor soha, és húzhatom le a rolót. Bár most meg már inkább a bőség zavara zavar, azt se tudom, ebből a sokmindenből mit írjak le és mit vágjak a sufniba. Szóval jártunk északon is, délen is, konkrétan a horvát tengerparton és a szlovák hegyekben.

Vasárnap indultunk az Isztriára, három éjszakára, úgy, hogy szombaton még nem is volt biztos, hogy megyünk, nemhogy szállásunk nem volt, még azt sem tudtuk, hova menjünk pontosan, csak azt, hogy irány kocsival az Isztriai-félsziget, aztán majd ott meglátjuk. Igazából én szeretek így utazni, teljesen spontánul, így legalább kalandosabb. Amiben mondjuk nem is volt hiány, mégis valahogy mindig jól (vagy legalábbis kielégítően) jöttünk ki belőle. A szálláskeresés helyismeret nélkül eleve egy vicces műfaj... Csak úgy mentünk a szimpatikus irányba, aztán kérezősködtünk, hogy van-e még hely. (Mondjuk így igazán olcsót kifogni már tényleg nehéz, de azt hiszem, csak türelmünk nem volt hozzá. Illetve nekem még lett is volna, de hát a nőket más fából faragják :)) Egyébként, aki mondjuk parázós és/vagy szereti hónapokkal előre levajazni a dolgait, annak nem ajánlom, de ezen kívül Horvátország tökéletes terep. Legalább annyira zimmerferi minden, mint a Balatonon. Szóval ha nincs is szállás előre, bátran el lehet indulni, aki keres, az talál! Az első nap Rabacban mondjuk elfogyott a cérna (kicsit későn is kezdtünk neki, szorított már az idő), így egy étterem szálló részében aludtunk. Bár drágább volt így, de még pont annyiért, amennyit hajlandóak voltunk fizetni (50 euró egy éjszaka) viszont reggeli is volt benne és pont a tengerparton...

Jó kis reggelizős hely, nemde?

Aztán másnap Rovinjba autóztunk át - tulajdonképpen ez volt a kitűzött célpont, és milyen jó választás volt! Csodálatosan gyönyörű város, hangulatos tündéri óvárossal, ami egy tengerbe nyúló félsziget-dombocskára épült, és mindezt egy jellegzetesen dalmát templom koronázza meg. Rovinj szerintem Isztria Dubrovnikja! Dubrovnikot mondjuk még nem láttam közelről :) (Tudni illik még róla, hogy félig-meddig már olasz, így a másik becsületes neve Rovigno.) A szállásunkat is jól kifogtuk, miután becuccoltunk, és elindultunk körülnézni, hogy hol is vagyunk, egy picit kanyarodott az utca, és ebbe a látképbe botlottunk:

Ugye? Mondom én, hogy pazar város! És csupa hasonló látképpel a háttérben kajáltunk a környező éttermekben... (Külön kiemelném a Pastrik éttermet, ha valaki arra jár, ide nyugodtan térjen be. Nagyon jó fejek, isteni kajákat főznek, és nem is olyan drága, főleg ahhoz képest, hogy milyen szép helyen van. A fenti kép pont mellőle készült...)

Micsoda jókat ettünk! Csevapcsicsa (darálthúsból készült kaja), pljeskavica (mint a hamburgerhús, csak sokkal jobb), prsut (szárított vörös sonka), mind-mind kihagyhatatlan horvát finomság! (Viszont megállapítottam, hogy az osztriga nem az én esetem. Legalábbis a horvát osztriga nem. De szerintem máshol se fogok többet enni. Beteszem inkább a csiga mellé...) Nem is beszélve a gyönyörű tájakról, amiken jártunk. Jártam már én Horvátországban, tudtam mire számítsak, de Isztria még ezzel együtt is elvarázsolt. Mindenképp látni kell! És nemcsak a tengerpartot, hanem érdemes egy kicsit barangolni a félsziget belsejében a szerpentines utakon is. Csak nettó három napot voltunk, de egy hétnek tűnt...

Aztán itthon alig pihentünk egy napot, és indultunk a Tátrába túrázni. (Talán kicsit feszítettnek tűnik a tempó, de nem volt az. Tulajdonképpen baromi pihentető és kikapcsoló volt, úgy éreztem, nem egy hetet, hanem minimum kettőt voltam szabadságon.) De a Tátráról már szóljon inkább majd a következő poszt :)