Akkor íme a beígért tátrai poszt. Nem fogom az elejétől a végéig elmesélni, hogy s mint túráztunk - ebben inkább benne kell lenni, kívülről talán unalmas lenne, talán nem, mindenesetre inkább pár élményre koncentrálok.
Isteni étterem egy mezei kempingben
Ahogy a kemping honlapja is hirdeti, "the restaurant in the camp area is in traditional Slovak style". És bizony így is van. Olyan isteni bryndzové halusky-t (azaz ahogy mi ismerjük: sztrapacskát) ettem, hogy az után bizony mind a tíz ujjamat megnyaltam volna, ha nem adnak hozzá evőeszközt. Mindezt kevesebb mint 3 euróért! Pedig megfizethetetlen. És a sör nincs egy euró... ráadásul vörös Saris, ha valahol belebotlanátok, ki ne hagyjátok! A többi étek is rendkívül ízletes és olcsó. Komolyan mondom, csak emiatt megérte oda menni. Ha arra jártok, már csak a kemping éttermét is melegen ajánlom!
Az ideális kirándulóidő
Hát ez bizony nem a kánikula, sőt. Egy felhő is alig járt az égen, csak tűzött a nap. Viszont a hegyekben nincs olyan forróság, talán a szellő is fújdogált, de mindenesetre odafenn, túrázás közben szinte észre sem venni, micsoda ereje van. Én balga meg bekentem a vállamat naptejjel, de aztán végül felvettem a pólómat is, így ott bezzeg nem ért semmit. Na de a karom és a lábam (!) az vörös pecsenyévé égett! Úgy, hogy észre sem vettem, csak a hegyről lefelé jövet, amikor már ment le a nap, akkor viszont úgy éreztem, szabályosan éget a lemenő nap gyengülő sugára... Nem beszélve a másnapról, amikor egy röpke városnézéshez is alig tudtam kimerészkedni kisebb máglyahalál nélkül. Tanulság: túrázáshoz naptejet komolyan venni és minden szabad bőrfelületen alkalmazni! Meg ha legközelebb időjárást kívánhatok egy ilyen egésznapos túrához, akkor egy kicsit felhősebbet-borongósabbat-változatosabbat kérek szépen :)
Letarolt hegyoldalak
Emlékszem a hírekről róla, és most hogy rákerestem, meg is lepődtem, hogy ez a hatalmas vihar már ilyen régen volt, azt hittem, szinte még csak tegnap. Mindenesetre ahogy a Tátrában utazik az ember, egyszer csak furcsa tájakra jut. Egyész hegyoldalak vannak letarolva, mintha egy őrült favágó ment volna végig rajtuk, egy-egy nagyobb, jócskán megtépázott, féloldalas lombozatú vagy megdőlt fenyőt, egy-egy kilógó törzscsonkot meghagyva. Nem is rondának nevezném, inkább kissé szürreális élmény. Borzongató belegondolni, micsoda éktelen, földöntúli recsegés-ropogás lehetett akkor, amikor egész erdők dőltek ki egy-két óra leforgása alatt...
Utolsó kommentek