A Szigetre magára nem is sok szót vesztegetnék, megtettem máskor, meg amúgy is, nem hiszem hogy bármi újat mondanék... Inkább egy hozzá kapcsolódó hangulatot-benyomást idéznék fel. Az utolsó ott töltött este után, hazafelé jöttömben eluralkodott az az érzés rajtam, mintha picit megint Norvégiában lennék, illetve lettem volna és most jönnék hazafelé. Már utána, vége van, de hangulatilag még benne lévén, még nem kezdődött el az új nap, még nem léptem vissza a valóságba. Tulajdonképpen a kettő (a Sziget és Norvégia) nem nagyon kapcsolódik egymáshoz, de nekem mégis valahogy ez ugrott be. Tudom, egyrészt azért is, mert rengeteg laza külföldi fiatalba botlott az ember, néhányukkal beszélgettem is, persze angolul, semmiségekről, csak úgy. És ez valahogy, hogy ők itt lebzselnek, így jó érzés volt, "itt van a világ közepe" érzés. A másik, ami miatt emlékeztetett rá, a "szünet" érzés. Nem a nyaralás vagy a pihenés szünete, hanem a tevékeny szünet érzése, a kilépés a mindennapokból és bolyongás egy másik világban érzése. Akkor nagyon úgy éreztem, hogy de szeretném visszatekerni az időt. Másnapra elmúlt, és most már nem is érzem így, de erre a nosztalgikus érzésre valahogy határozottan emlékszem.