Hetven éve történt a második magyar hadsereg tragikus pusztulása a Don-kanyarnál. Régmúlt már ez is, ugyanakkor valahol mégis bennünk él, még akkor is, ha talán alig tudunk róla valamit, hiszen nem csak a történelemkönyvek megsárgult lapjairól van szó, hanem nagyapáinkról, barátiakról és családtagjaikról, akik közül sajnos legtöbben már nem lehetnek köztünk, de akiket mi is ismertünk és szerettünk. Talán soha nem is meséltek róla, de hallgatásuk annál beszédesebb. (Bánom már, hogy nem figyeltem eléggé és nem kérdeztem ki nagyapámat, amikor még tehettem volna. Élete utolsó éveit már ágyhoz kötve töltötte, épp azokkal az ízületi bántalmakkal, amik valószínűleg az akkor szerzett fagyások következményei is voltak.) Látszólag számadat, de nemrég olvastam és tudatosult bennem, micsoda mértékű katasztrófáról is van itt szó: csak ebben az egy csatában nagyjából feleannyi magyar halt szörnyű halált, mint az amerikai hadsereg összes vesztesége az egész világháborúban. Az amerikai filmekből világszerte ismertté vált véres hadszínterek, Normandia, Ardennek, Guadalcanal, Iwo Jima... mellé kellene írni egy csak számunkra és még általunk is alig ismert helyet: Don-kanyar.

Áldozatuk talán mégsem volt teljesen hiába. Ma már el sem tudjuk ezt képzelni, és felfogni is alig tudjuk a nagy (muszáj idézőjelet tennem) "válság" fölötti panaszkodásban, milyen jó dolgunk van, és fogalmunk sincs, milyen az a rossz világ. Mindez valahol nekik is köszönhető, hiszen (sajnos csak többek közt) ez a trauma, az ő értelmetlen haláluk is volt az, ami miatt - a hasonló tragédiákban osztozó európai nemzetekkel együtt - a magyar társadalom is pacifista lett. Azt hiszem, nekik is köszönhetjük, hogy nem lett harmadik világháború abból sem, hogy két felfegyverzett világrend nézett farkasszemet egymással, és most sem jutna eszébe igazából senkinek területekért háborúzni, annak ellenére sem, hogy még mindig vannak elvarratlan szálak és fájó sebek. Emlékezzünk rájuk!

Update: két remek cikk a témában az Index jóvoltából, egy történelemórásabb és egy mítoszdöntögető. Egy kicsit finomítanom is illene talán a fenti állításaimat, de a lényegen azért nem változtat, így nem nyúlok hozzá.