Tegnap elmentem a postára, mert két küldeményem is érkezett (apropó, tökre idegesít, hogy mindig a halál farkincájára, az Ecseri útra kell kimetróznom, ha személyesen átvevős postám érkezik, nem igaz, hogy ezt nem lehetne ezt a belvárosban megoldani) - szóval, ebből az egyik utalvány volt. Igazából még sosem jött nekem ilyenem, úgy nagyjából benne volt a fejemben, hogy az talán pénzt jelent, de nem foglalkoztam különösebben vele, majd meglátjuk alapon. Aztán ott amikor adta ki a kisasszony/banya az aláírandó cetlit, látom hogy valami tízezernyolcszázvalamennyi, K&H biztosító, na gondoltam ezt se tudom, mi a fene lehet, nem is náluk van a kocsi biztosítva. Meg tavaly se volt. Csak valamikor kábé 4 éve - még a Kisrönó. Számolja le a pénzt a nőci: tízezer, húszezer, harmincezer, negyvenezer... Nézek döbbenten, mivaaan?! Száznyolcezer volt... (Nem figyeltem eléggé.) Nadebazmeg, ezmilehet? Úgy kóvályogtam el a pénztártól, mint akit fejbevertek. Megnéztem a cetlit mégegyszer, tényleg annyi. Basszus, az ölembe hullott száz rugó, és azt se tudom, hogyan! Pörgött az agyam, honnan a picsából jött ez, kinek a biztosítója fizetett nekem. Egy percig úgy voltam vele, hogy nyertem ezt a pénzt. Aztán paff, leesett! Ez az életbiztosítás, amit visszaváltottam (lakáshitelhez kellett) és hülye K&H ahelyett, hogy simán a folyószámlámra tette volna a pénzt, kiküldte, mellé se szó, se beszéd. Ennyit a nyereményről! De jót röhögtem.

Akkor ugyanezt az érzést kérem szépen most már lottóval is, igaziból :)

Update: ma meg bementem a K&H-ba és betettem ezt az összeget a számlámra. Így hát szépen körbe lett sétáltatva a pénz a városon... de a posta legalább jól járt, annyi biztos.