Azt hiszem bizonyos értelemben valamit nagyon meg kell változtatnom, mert így ebben a formában most nagyon nem a reményeim szerint áll az életem, viharvert lett örök optimizmusom, mert elbasztam az irányt és már nem tartok sehova, már nem irányítottam, csak sodródtam, és elfogyott a lendület, elfogytak a kitűzött célok, a biztos pontok, a szép álmok. A semmi ágán ült szívem. Pedig ha úgy vesszük, vékony a határ a boldogtalanság és a boldogság között, de mostanában a rossz oldalon ragadtam. Nem maradhatok így, ki kell másznom innen. Keresem az utam. Muszáj úgy fordítanom a dolgokon hogy többé ne csak fussak álmok után, hanem az álmok is találjanak meg engem. Nem lehet többé csak várni jobb időkre, sokáig vártam, hiába. Megrázom magam, újrakezdem. Ami jó, azt megtartom, felélesztem, megerősítem, ami rossz, azt megmásítom, csinálok új dolgokat. A végén erősebben jövök ki ebből.