Ha már így belelendültem, folytatom a beszámolóírást, mert időnként repülök tovább fejben is... játszom le megint a mozdulatokat, vágyom vissza a levegőbe, hogy újra és újra próbálkozhassak még jobban csinálni. Amiről igazából szólani akartam, hogy a látszat ellenére (?) ez a sport nem is csak ügyességi, hanem talán sokkal inkább figyelemjáték, észjáték. Merthogy egy láthatatlan háromdimenziós hullámzó, örvénylő tengeren kell "hajózni", és a sokszor elég csalóka érzékeken túl egyedül a variód az, ami tudatja veled pittyegve, hogy akkor most egyáltalán süllyedsz vagy emelkedsz. Szóval ott haladsz a levegőben, alapesetben lassan süllyedve és te mégis próbálsz fennmaradni, sőt még feljebb jutni ezeken a láthatatlan hullámokon, áramlatokon. Ha közel vannak, állandóan figyeled a többieket - vagy ha éppen szerencséd van, egy-egy madarat - és ha úgy tűnik, nekik jobban megy, akkor te is a nyomukba eredsz. Figyelned kell, hogy merről fúj a szél (mit mond a szélzsák a leszállóban vagy merre viszi a füstöt), hol tart meg a lejtő, meg hova nem érdemes már túlmenni, mert aztán onnan már széllel szemben csak izgulva és keservesen lassan, gyorsítót nyomva "mászol vissza", biztosan kiérsz-e még az erdős hegyek fölött valahova (előbukkan vagy eltűnik mögötte a táj), vajon jobb-e már azt az irányt nem is kockáztatni, hol is kaptad pontosan azt a jó kis emelést, amit a nagy fordulózás közben nem is olyan egyszerű ám követni, meg egyáltalán, érdemes-e ebbe belefordulni vagy nem lesz ez jó semmire és többet veszítesz a kereséssel. A végén meg próbáld jól kimérni a leszállást, úgy koptasd el a magasságod hogy tényleg ott köss ki, ahol akartál és ott még nagyjából szembe is fújjon a szél (na de közben fordulhat is ám a kis geci). Ha jól akarod csinálni, az egész elméletével (ami szerintem baromi izgalmas) jócskán tisztában kell lenned. Lehet persze végülis többé-kevésbé úgy is repülni, mint egy formás zsák krumpli és leginkább csak bámészkodni, egy barátságos kezdő ernyő nem turbulens időben lényegében elvan magában is, épphogycsak a startot meg a leszállást nem csinálja meg helyetted a robotpilóta, de ami számomra az igazán lelkesítő élmény - persze az eszméletlen kilátás mellett, amivel nem lehet betelni - az ez a játék, a küzdelem a természet erőivel!
2012.05.07. 12:58 hajdú
Fejben repülés
Szólj hozzá!
Címkék: siklóernyő
A bejegyzés trackback címe:
https://hajdusag.blog.hu/api/trackback/id/tr834493863
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek