Rendesen beindult a szezon, mostanság azon gondolkodom, hogy nincs egy szabad hétvégém, meg ami van is, azon is már egyszerre több dolgot szeretnék csinálni, hogy szakadjak annyifelé. Hülye egy dolog ez a repülés is, mert akkor kell menni, amikor jó idő van hozzá, fordítva kissé nehezebb elintézni... szóval talonba kell tartani a napokat, B-terveket, meg attól tartok, néha köcsögnek kell lennem, ha hívnak valahova, én "még nem tudom biztosan". Meg lehet ám hirtelen ötlettől vezérelve is menni - és meg tettem már nemegyszer, hogy még estére kiszaladtam ide a Hármashatárhegyre - csak hát mégis úgy az igazi, ha van társaság is hozzá, és az meg még nem alakult ki, hogy kit tudok spontán-hirtelen elrángatni magammal. Most szombaton is elvileg esküvőre kellett mennem (meg gyakorlatilag is) de azért egy tanfolyamtársammal csak kitaláltuk, hogy a délelőttbe még belefér nekem ám egy repülés is. Bele is fért és nagyon szuper volt! Mondjuk ott fenn a hegyen eszembe jutott, hogy most tutira nem kéne fára tennem magam, mert nekem programom van, mondjuk azért nem a saját esküvőm késném le :) de mégiscsak. Szóval kimentünk a Nagy-Kevélyre, a Pilisborosjenő felett meredező sziklás hegyre, ami hegymászásnak sem utolsó, úgyhogy a kardióedzés is kipipálva. Külön vicces, hogy felfelé menet az erdei utak kereszteződésében összefutottunk egy ismerős sporttárssal, akivel nemrég ismerkedtünk meg egy házibuliban - a közös hobbi egyből adott témát, beszéltük is, hogy majd biztos összefutunk valamikor, lám így is lett.
Úgy tűnik, sokkal előrébb járok, mint a tanfolyamtársaim (a szlovéniai túrák meg a szorgos gyakorlás aranyat ért), részben azokból a kalandokból ítélve, amit a fészbúkra irogatnak, részben most ennek a srácnak (nem volt ügyetlen korábban) a bizonytalan startolási kísérleteit látva én fogtam a fejem... És azért a Kevély nem egy könnyű starthely, nincs túl sok hely. Kvázi az oktatójaként kellett fellépnem, én basztam le, én magyaráztam el, mit csináljon másképp, meg hogy majd mars kisdombozni, mert a startolást bizony még gyakorolni kell sokat. Másnap el is mentünk, szintén hirtelen indíttatásból, lagzi után ébredve, nem is olyan rossz az idő, így hát felhívtam, menjünk kisdombozni Epölre... Az a nap is tanulságos lett, de azt már szinte le sem merem írni, nagy lelkesen még a nap végén hazafelé tartva bepróbálkoztunk az Újlakin is (csodaszép naplemente és pont jóra enyhült a szél). Hát ott olyan gyönyörű fáraszállást mutatott be, hogy öröm volt nézni. Meg leszedni a szürkületben. Ráadásul szóltam neki előre, hogy nem biztos hogy az úgy jó lesz. Hát nem is lett. De legalább a kaland megvolt és aznap is tanultunk valamit.
Utolsó kommentek