Tegnap megvolt a nagy pillanat. Le is akartam fényképezni, de persze kimerült az elem, sebaj! :) Az első alkalom az életemben, amikor a saját lakásom zárába a saját kulcsomat tehettem! Beléptem, és úgy nézhettem körül, hogy ez itt most már végre az enyém! Az én házam, az én váram! :)) Felemelő érzés!! Végre igazán érezhettem, hogy a sok vesződség megérte...

Hát ne tudjátok meg, mennyi fejfájással jár egy lakásvásárlás! (Illetve de, tudja csak meg mindenki!:)) Csak addig hiszi az ember, hogy egy új lakás vásárlása jobb, mint egy használté, nem úgy van az... A bankok, a beruházó, a kivitelező, még az ember saját munkáltatója is, mindenki mintha csak azért lenne, hogy szívasson. (Ha valaki hitelt akar felvenni, bátran forduljon hozzám tanácsért... Azt hiszem, ez is megérne még egyszer egy okkulós posztot.) Voltak pillanatok, amikor akkora fejem volt, mint egy elefántnak. És még nincs vége, a beruházóval persze van egy elszámolási vitám, mert még szép, hogy lkrtk valamit (egy ajtót). Aztán most vitatkozhatunk rajta, hogy ez mennyit is jelent értékben. (Persze a műszaki vezetőtől kezdve az ügyintéző csajon át az illetékes elvtársig mindenki nagyon megértő, mindenki azt mondja, hogy hát igen, igazam van, sajnos, csak ha már pénzről van szó, akkor persze az is csak sajnos...) Meg például per pillanat összevissza vannak kötve a kapcsolók, a sütőkiállás nem háromfázisú, nincs felrakva egy radiátor, pedig az a műszaki átvételkor fel lett írva, ilyesmi... De annyi baj legyen! Még rengeteg vesződség vár, de most már kellemes problémák jönnek, jó lesz ez, nagyon jó! Hamarosan lakásavatók sora következik :D

Hamarosan indulok az IKEÁ-ba, megveszem a konyhabútort... :)