Olvassátok, és gondoljátok tovább...

Örkény István: Jellempróba

A kerekes kútnál szálltam ki az autóból, mert onnan már csak száz lépés
volt a gyárkapu. A gyárat hegyek vették körül, a hegyeken szőlők,
erdôk, írtások; az írtásokon magas feszültségű távvezeték.
Vidéken a gyárat is kutya őrzi, mint a krumpliföldeket. Láttomra
azonnal dühbe gurult a kutya, habzó szájjal,kivicsorgó fogakkal,
vonítva rohant ki a kapus fülkéjéből. Félúton megállt, és fejét
félrebillentve, kiszemelte azt a helyet, ahol majd belém harap.
Engem puli már megharapott, méghozzá egy barátom pulija, tiszta faj.
Megálltam, és mérlegeltem, vajon harap-e egy idegen puli, egy ilyen
korcs, keverék fajzat, melynek csak kisebbik fele puli: a nagyobbik
vérszomj, sértődöttség, álnokság és üldözési vágy. Néztem a pulit, s
meghátráltam. Visszaültem az autóba. Amikor kiszálltam, jött a puli.
Farkcsóválva jött, roggyant térdekkel. Rajongva nézett rám. Látta,
hogy autóm van: fölnyújtotta fejét, hogy vakarjam meg.

Megvakartam a fülét.

- Korrupt féreg - gondoltam magamban.

- Korrupt féreg - gondolta a puli.