Krakkóban jártam - bűbájos város, látnivaló és persze egyben fotótéma van bőven. Esős időt fogtunk is, de nem zavart különösebben. Nem úgy, mint a fényképezőgépemet: pár kép után sikerült beáztatnom a fotómasinát. Először csak egyetlen fehér csík jelent meg a kijelzőn, aztán nem sokkal később már a fehér különböző piszkos árnyalataiban (mintpéldául: Trabant tojásfehér, és különböző variánsai) pompázott az egész képernyő.  Szegényke attól tartok, végleg beadta a kulcsot. Úgyhogy kénytelen voltam visszaszokni az - ezen a kis kompakt gépen nem túl praktikus, inkább csak díszként létező - "kukucskalyukra". Szóval nagyjából "vakon" fényképeztem. Így a saját bőrömön tapasztaltam, hogy mennyire elszokott már az ember fia a régi móditól, a "hagyományos" fényképezéstől, amikor a szeméhez emeli a gépet és azon keresztül nézva kattint... És az "előhívásig" fogalma sincs, hogy sikerült a kép.

Bezzeg az Adrián a vitorláson, a szitáló esőben haláli nyugalommal közöltem a többiek kérdésére, hogy nem féltem én, úgyis régi, veszek majd újat... Kutya baja nem lett, de kellett nekem az ördögöt a falra festeni!

Otthon szétszedtem, még icipici csavarhúzót is vettem hozzá. Diagnózis: ez alighanem menthetetlen. Szépen megette a korrózió. Mivel az Olympus csak egész blokkokat cserél (erről egy másik sztorit tudnék mesélni) így a javítás is reménytelenül drága lenne. Érik az új gép...

Azért egész jó képeket lehet így is készíteni. Íme egy tanúbizonyságul: