Ha én lennék a Nagybefektető (karvalytőke, bruhaha) akkor én hogyan csinálnám, ha már egyszer globális pénzügyi válság van?

Először is kiszúrnám, hogy van egy viszonylag kicsi közép-európai országban (hívjuk egyszerűen csak Kis Országunknak, röviden K.O., más nyelven Éhesföld) egy viszonylag nagyra nőtt és stabilan jövedelmező bank (a Mi Ismert Bankunk, rövien M.I.B.), amit jó lenne felvásárolni. Történetesen ez a kis ország eléggé balfácán gazdaságpolitikailag, úgyhogy sikerült viszonylag tetemes költségvetési és abszolút tetemes hitelességi deficitet felhalmoznia.

Pánik uralkodik a piacokon, mindenki adja el a részvényeit, mert az kockázatos, meg úgy egyáltalán, otthon kell a pénz. Rossz idők járnak az úgynevezett "feltörő" országok piacaira, ahol persze eddig bonanza volt. Mert a "fejlett" országok hátországában ég a tűz, és bizony minden dollárra szükség van, hogy eloltsák vele. Namármost, adott egy másik nem csak viszonylag, hanem abszolút kicsi ország, amit nevezzük az egyszerűség kedvéért Jégföldnek. Szóval Jégföld aztán tényleg pirinyó (nem beszélve arról, hogy kurva hideg van ott, brrr) ennek ismeretében viszont igazán nagy hazardőrök hozzáállás, hogy a gazdaság fejlődését a nemzetgazdaság kilenceszesét elérő külföldi hitelmennyiségre építették. Jobb időkben ez el is ment, na de történetesen rosszabb idők járnak, így aztán a jégföldi bankrendszer összeomlott, és vele együtt a jégföldi korona árfolyama. Persze Jégföldhöz elég közel áll Kis Országunk az ábécésorrendben (lapozgatnak a befektetők gőzerővel, ugyan honnan adjanak el) meg különben is sötétben és hátulról hasonlít a két ország miniszterelnöke egymásra, szóval ha már így alakult, a Nagybefektető helyében csak elhintenék pár pletykát és súgnék pár hangzatos főcímet ("Éhesföld, a következő Jégföld") jól látszó helyekre. Persze ezek után K.O. összes részvénye a mélybe esik (kivéve a gyógyszeripar: végtére is, megnőtt a nyugtatók és antidepressánsok kereslete), ha más is esik, ha mások már nőnek, esik tovább egy picit. A Nagybefektető helyében már dörzsölném a kezem. Külön rátennék egy lapáttal, az alkalmas pillanatokban csak adnám és adnám a részvényeket minél olcsóbban,hadd lássák mások is, hogy itt aztán tényleg adnak, meneküljön, ki merre lát! Persze mindenki válta is át azonnal K.O. valutáját (a kovát) dollárra/euróra, mert otthon dollárral/euróval fizetnek, persze. Csoda-e, ha a kova árfolyama pontosan együtt mozog a M.I.B. részvényárfolyammal?  Kit érdekel, hogy a részvény már a már a szar és húgy árfolyam alatt jár! De hát ilyen időkben senki sem gondolkodik hosszútávon, mindenki csak menekül... Nos, a Nagybefektető helyében itt kezdenék el venni és venni, bőven a mélyről ahhoz, hogy még mindig megérje. Éspervagy alacsony tartanám az árfolyamot, mindaddig, amíg elég kedvező a tőzsdei átlagárfolyam ahhoz, hogy egy kötelező érvényű ajánlat is jó vásár legyen...

Tessék megjegyezni, hogy ez csak mese, minden való életbeli eseménnyel való egyezés kizárólag a mocskos véletlen és a perverz fantáziátok műve!