Pusztába kiáltott szavak

Egy másik elgondolkodtató olvasnivaló, ezúttal a szomszédaink kisebbségpolitikájáról. A link nem az egyetértésemet fejezi ki, a poszt sok helyen elég... hmm, éles, ámde van a mondanivalójában nagyon sok igazság, a szélsőségességen meg lépjünk túl egy kicsit. Mert valóban, a szlovákiai, erdélyi magyaroknak igenis mi, Magyarország vagyunk - vagy inkább kellene, hogy legyünk... - a hátország, a mi felelősségünk is, hogy támogassuk, lobbizzunk, nyomást gyakoroljunk az ő boldogulásuk érdekében. Mert ki, ha mi nem? Természetesen a határok megkérdőjelezése nélkül. Bár az vicces, hogy a szomszédaink (mostanság a szlovákok, régebben a románok) állandóan a határváltoztatással, magyar irredentizmussal riogatnak, miközben ez nálunk lényegében komolyan soha fel sem merül. Miért teszik vajon? De a lényeg nem is a határtologatósdi, hanem hogy itt Európában, az Európai Unióban ez a "határkérdés" miért lehet kérdés egyáltalán. Ha tudomást vesznek róla és tiszteletben tartják az államhatárokon belül élő emberek akaratáról, és adott esetben, ha a többség azt szeretné, tisztességes autonómiát adnak (legyenek azok kisebbségek vagy régiók), akkor valóban nem lényeges, hogy hol húzódik a piros csík a kopott térképeken. Ráadásul a kulturális sokszínűség csak gazdagít...