Szinte hihetetlen, mennyire bejött az előző poszt megérzése... Utánpótlásválogatottunk játszott (és megnyert) egy csodálatos, hihetetlenül izgalmas meccset az olaszok ellen, a nagyválogatott pedig végülis simán, a papírforma szerint kikapott a portugáloktól, ezzel az utolsó vb-remények is elszálltak. (A matematikát inkább hagyjuk, Portugália otthon 100%, hogy megveri Máltát, és mehet pótselejtezni - így a svédek is elbuktak az ő vereségükkel.) Nem szeretnék beállni a válogatottat rugdosók sorába, nincs ok erre: küzdöttek tisztességesen, voltak nagy helyzeteink is, de a tudáskülönbség érvényesült is, szerencse nélkül (lásd kapufa) végképp nem megy. Ez volt a realitás. Portugáliának ez a meccs vérre ment, és úgy is játszott. Dánia ellen jön egy becsületbeli meccs, de tanulságai annak már nem igazán lesznek, annál inkább az útnak idáig.
A vébét nem most buktuk el (sőt nem is "buktuk": nem sikerült elérni) hanem a szeptemberi két hazai meccsen. Mindkettőn legalább egy döntetlent ki kellett volna harcolni, és már csak ennyivel is most mi lennénk előnyben. Benne volt abban a két meccsben, lett volna reális esély, de lássuk be, ehhez nem ment eléggé a játék sem. Az is tanulságos, hogy bár a mezőnyjátékban alárendeltebbek voltunk a mostani meccsen, mint a hazain, mégis több nagy helyzetünk volt, de mégis jobban kikaptunk. Félig-meddig jött be Koeman figyelmeztetése ("lehet támadva 4-0-ra kikapni, és védekezve 1-0-ra nyerni"). Látni kell azt, hogy csoda nem történt szeptember előtt sem, a kötelező nyerhető meccseket mind hoztuk, a meglepetésgyőzelmek-döntetlenek viszont nem jöttek össze. Koeman szimpatikus ember, de hogy igazán jó edző-e, az nem derült ki.
Lássunk hát egy, a gazdaságban alkalmazott SWOT-elemzést (erősségek, gyengeségek, lehetőségek, veszélyek) a magyar válogatottra!
Erősségek:
- Küzdeni tudás. Egyik meccsen sem játszottunk szánalmasan, de a legjobban egy vesztes, svédországi meccsen. Küzdeni mindenképp tudunk, de pusztán ezzel csak az albánok ellen nyertünk.
- Középpálya. Ez csak relatív erősség, de általában nem itt maradunk alul, inkább akkor, ha túlságosan defenzíven, kishitűen játszunk, és átengedük a középpályát az ellenfélnek. A portugálok ellen mindkét meccsen akkor voltunk alárendelve, amikor ez történt- a kivágott labdák visszakerültek hozzájuk, és gólt is kaptunk. Onnantól kezdve meg már futottunk az eredmény után.
- Cselek. Nem vagyunk bénák. Ha meg merjünk csinálni a cseleket, jó dolgok szoktak kisülni belőle! De ha meg se próbáljuk, nem megy. (Természetesen ez is relatív erősség, nem arra gondolok, hogy szét tudjuk cselezni az ellenfeleket, de eddig akárhányszor játszottunk jól, mindig benne volt egy kis finesz is, nem csak a robotolás.)
- A közönség. Rég túl vagyunk már azon, hogy túl sokat várjunk. Mi már minden apró sikernek örülünk. Pusztán a jó játéknak is.
Gyengeségek:
- Védelem. Én azt gondolom, valamelyest mindenképp változtatni kell a játékrenden, méghozzá a támadás irányába. A védelmünk olyan, amilyen, szódával elmegy, de be kell látni, hogy nem tudjuk 0-ra lehozni a meccseket. Különösen nem azokat, ahol teljesen beszorulunk védelembe. Ezért feljebb kell tolni a védekezést, zavarni kell már a támadásokat a félpályán is, labdát szerezni és muszáj nem egy, hanem két gólt lőni! Nem megy másképp, a catenaccio az olaszok játéka, a magyaroknak sosem ment. (Az U20-asoknak sem, az olaszoktól gólt kaptunk abban a félidőben, amikor nagyon beálltunk.) Egy góllal meg többnyire csak döntetlen lesz. Ha elfáradunk a végére, hát elfáradunk, de az elején meg kell próbálni előnybe kerülni! A védekezős, kontrázós játék akkor már jól megy nekünk, ha vezetünk. De két meccsből legalább egyen vezetést kell szerezni! Amint döntetlenre kezdünk játszani az elején, elbukunk.
- Góllövés. Sajnos ez sem megy. Egyelőre nincs olyan klasszis csatárunk, mint a svéd Ibrahimovics, aki meg tudja csinálni, hogy egyetlen helyzetét gólra váltja. De ez is csak azt jelenti, hogy több helyzet kell, tehát több támadás! Torghelle nem rossz gyerek, de be kell látni, hogy csak közepes, nem ő fogja sorra lőni a gólokat. Nem lehet rá csapatot építeni úgy, mint Ibrára. Az egycsatáros játék vele nem megy. A támadósorunkat át kell szervezni.
- Sebesség. Nem a futásra gondolok, hanem mentálisan. Nem lehet annyit tologatni a labdát. Passzoljunk vagy cselezzünk, de próbáljuk meg. Gólhelyzetbe váratlan (=gyors) húzásokkal lehet kerülni, a jobb csapatok nem fogják tálcán kínálni a lyukakat.
- "Első 15 perc." Utálom azokat a nyilatkozatokat, hogy az első 15 perc döntő lesz! Miért döntő? Pont ez az, hogy ki akarjuk húzni... Igazából ez a valódi probléma nem ezu, hanem amit tükröz: kishitűség! Előre átengedünk az ellenfélnek negyedórát? Nem szabad! Addig is fáradunk. Essünk nekik, ameddig még van ugyanannyi energiánk, mint a nálunk (papíron) jobb ellenfélnek! Lásd újból az U20-asokat: micsoda kezdés, de az első félidő alatt megnyerhették volna az egész olasz meccset.
Lehetőségek:
- Koeman marad. Kicsi kérdőjelet tettem edzői kvalitásai mellé, de vegyük lehetőségnek azt, hogy nyugodtan dolgozhat. Ő is tanulhat a hibákból. De most már tényleg bizonyítania kell! És talán most bátrabban és ügyesebben nyúl egy-két új emberhez...
- Az utánpótlás. Egyszerűen nem találok megfelelő szavakat, hogyan szerepelünk az U20-as vébén... Most már kijelenthetjük, ez a generáció a jövő reménysége. Persze ez nem elég, közülük nem mindenki fog beérni, de csak így tovább! (Természetesen pusztán egy évfolyam nem elég, de remélem, hogy a náluk fiatalabbak között is vannak is hasonlóan jó játékosok.) Valami elindult, talán most megtanulunk nyerni. Az a két ugyanolyan gól az olaszok ellen: Koman passzai (hihetetlenül jól látta a helyzetet és pontosan arra a pici helyre adta, ahova kell), Németh félelmetes helyzetkihasználása (nem tétovázik, csak cselekszik és belövi) pontosan az, amit a nagyoknál még gyengeség.
Veszélyek:
- Na ez az, ami már igazából nincs. Mi fenyeget bennünket, egy csúnya vereség? Na és! Megszoktuk, már tudjuk hol a helyünk... Kockázat már nincs. A legrosszabb rémálmok már megvoltak. Innen csak feljebb van, tehát már csak nyerhetünk. A portugálok ellen senki sem örül jobban az 1-0-s vereségnek, mint a 3-0-snak, csak a játék számít. Ha meg jól játszunk, majd csak jön eredmény is. Ezt kell belátni. Merjünk kockáztatni! Hajrá!
Utolsó kommentek