Apu kórházban van, szívritmuszavarral... Nem aggódom Persze hogy aggódom, de azért nem jobban a kelleténél, szerencsére jól van, jó kezekben van, folyamatosan vizsgálják, monitoron van. Váratlanul ért, korábban nem volt semmi komoly baja. Persze észrevettem már, hogy öregszik, nem volt panaszkodós, de mondta néha, hogy már érzi a derekát, ilyesmi. De eddig mindent ő csinált, a nyaraló körüli munkákat, meg mindent. Most pedig már végérvényesen figyelnem kell rá, ki kell vennem a kezéből a nehéz melót. Még csak ötvenkét éves. És egyszercsak az jutott eszembe (és a szemem sarkába könny szökött) hogy még nem mehet el, még oly sok minden vár rá, még meg kell várnia hogy unokái legyenek, és hogy ők is felnőjenek...
2009.12.10. 22:50 hajdú
Apu
6 komment
Címkék: sors apu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://hajdusag.blog.hu/api/trackback/id/tr601589410
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
_hebron_ · http://hebron.blog.hu 2009.12.14. 09:46:39
jobbulást apukádnak! nem mondom, hogy ne aggódj, mert ilyenkor azt nem lehet. én néha egy sima elutazásánál marhára tudok aggódni. az meg, hogy rögtön a legrosszab jut eszedbe (nem számítasz rá, csak eszedbe jut), teljesen természetes, azt hiszem most kezdődik az az időszak, amikor a szülőkön kezd látszani, hogy nem halhatatlanok és mi most kezdünk el szembesülni ezzel. nekem rengetegszer eszembe jut, hogy mi lesz ha nem lesz apa vagy anya vagy akár a nagymamám, nagyon szar belegondolni.
hajdú 2009.12.14. 22:35:39
Nagyon sokáig négy nagyszülőm volt, emlékszem, kisiskolásként még furcsállottam is, hogy lehet valakinek csak kettő vagy egy. Aztán először (már gimis voltam) Nagyapó ment el vénségesen vénen, 93 éves korában. Majd egyetemista koromban sorra mind, és ma már egy nagyszülőm sincs. Különösen életvidám és örökifjú nagyapám halála érintett meg, úgy éreztem, ő még fiatal volt, élhetett volna. De több volt ő is nyolcvannál. Megrázó volt az is, hogy egyszerre kerültek kórházba és szinte egyszerre mentek el nagymamámmal. Talán együtt...
Nem, Apunak most még tényleg nem lehet baja, nincs itt az ideje, de valóban, már ez is megdöbbentő, szembesülni azzal, hogy ő, pont ő sem halhatatlan, és nem bizony öregszik már.
Nem, Apunak most még tényleg nem lehet baja, nincs itt az ideje, de valóban, már ez is megdöbbentő, szembesülni azzal, hogy ő, pont ő sem halhatatlan, és nem bizony öregszik már.
kiraaaaa 2009.12.15. 20:54:09
Jobbulást.
Azért a melótól való kímélést ésszel, úgy hogy nehogy túlkíméld/kíméljétek.
Ha dolgos ember mióta bírja a melót, akkor ez nagyobb büntetés,mintha nem élne. (nem tudom mennyire érthető, amit írni szeretnék)
Ezt csak nagyapám tavalyi halála után értettem meg, mit is jelent ,hogy a munka konzervál.
Azért a melótól való kímélést ésszel, úgy hogy nehogy túlkíméld/kíméljétek.
Ha dolgos ember mióta bírja a melót, akkor ez nagyobb büntetés,mintha nem élne. (nem tudom mennyire érthető, amit írni szeretnék)
Ezt csak nagyapám tavalyi halála után értettem meg, mit is jelent ,hogy a munka konzervál.
hajdú 2009.12.18. 20:01:32
@Kiraaaaaa, a kedves, karcsú :))):
Igen, azt hiszem értem, de ettől azért nem kell tartani, hiszen nem vagyok sokat otthon... Valóban, inkább neki lehet nehéz majd lelkileg, hogy ha majd már nem csinálhat mindent. De azért a megerőltető dolgokon kívül is lehet rengeteg hasznosat tenni, fúrni, faragni.
Igen, azt hiszem értem, de ettől azért nem kell tartani, hiszen nem vagyok sokat otthon... Valóban, inkább neki lehet nehéz majd lelkileg, hogy ha majd már nem csinálhat mindent. De azért a megerőltető dolgokon kívül is lehet rengeteg hasznosat tenni, fúrni, faragni.
Utolsó kommentek