Vasárnap reggel, hóval borított utak Veszprém és Balatonfüred közt, egyedül autózok. Nyilvánvalóan aznap még egyáltalán nem volt itt takarítva, csak az erre járók vájta nyomvonalak. A hóban autózni igazából élvezetes, majdnem kihalt utak, ropog alattam a hó, persze azért olykor-olykor érezni, hogy picit csúszik, de jó ez a téli gumi, teljesen irányítható. Aztán egyszer jön az egyik balkanyar, ami pont nem túl éles, pont nem túl meredeken lejt, nem tűnik veszélyesnek, nagyjából hatvanvalahányas tempóban, mégis csalfának bizonyul - alighanem jó jeges a hó alatt... Túlkormányzódok, a kocsi fara megindul kifelé, és pont jönnek szembe, és úgy tűnik, mindketten kicsit befelé húzódtunk, és túl gyorsan közelgünk egymáshoz, korrigálnék, de nincs elé hely, már csúszok (talán bele is fékeztem, de az bizony most hiba), és már csak arra koncentrálok, hogy a szemközt jövőt elkerüljem, a kormányt kicsit jobbra rántom, aztán balra (csúszva kígyózik a kocsi) - elkerültem! De már csúszok féloldalt, ellenkormányzás, nem pördülök ki, lassulok, de már késő, pont előttem az útszéljelző pózna, túl gyorsan csúszok, repül a pózna a levegőbe, jön a havas árok, még mindig túl gyors, paff!!

Basszamegakurvaéletbe, szentségelek, kiszállok, többiek jól vannak, simán megúszták, nincs semmi bajom? kösz nincs, tudok segítséget hívni?, megoldom. Elmennek. Kocsi eleje a hóba fúródva. Próbálok kitolatni, de reménytelen, tudom már előre. Nem túl nagy az árok (a hátsó kerék még az útpadkán) de épp elég ez is. Szar ügy. Aztán sorra állnak meg, hogy tudnak-e segíteni, kérdem ki tudnak húzni? Sajnos nem, és tényleg, sima személyautóval elég reménytelen. Kénytelen leszek valami segítséget hívni... Aztán isteni szerencse, érkezik egy jókora platós SUV, Toyota Hilux, és ők megpróbálják. Többen is segítenek, leállnak az út szélén, jeleznek a közeledőknek. Húzzuk, erőlködünk, szedem a kormányt kintről, mozdul, nem elég, na még egyszer, toljuk, megint, aztán egyszer csak az árok szélén vagyok már, ki tudok tolatni. Húúúú--- ezt megúsztam.

A kár nem vészes - ha úgy vesszük, alig látszik, de azért megtört az orra szegénynek, mégiscsak épp eléggé ahhoz, hogy ezt bizony meg kelljen csináltatni mielőbb. Van casco, nem gond, de az önrész (50 ezer Ft) bukta... Így jártam. Szegény kocsim, nem úszta meg az első évét sem baleset nélkül. Tanulság az van sok, havas útra: koncentrálni kell folyamatosan, minden pillanatban arra készülni, hogy mi van, ha megcsúszik a kocsi. Tanulság, hogy talán mehettem volna itt picit lassabban is, talán nem általában, de pont itt biztos. Tanulság, hogy nem húzódok befelé többé havas úton, mert a legnagyobb gond az volt, hogy a szemben jövő bezavart. Nem csináltam nagy butaságot, nem pördültem ki, ha egyedül vagyok az úton, megoldom, de ketten nem fértünk el csúszva... És tanulság, hogy bizony jól jönne egy extrém körülmények közötti vezetéstechnikai tréning. Mert ezt jó lenne gyakorolni, csak ÍGY azért drága mulatság. Pedig talán ez most megoldható lett volna. Amúgy fő, hogy semmi komoly baj nem történt. A pénz meg mégis csak pénz. És pozitív tanulság az, hogy az emberek igenis segítenek egymásnak. Én ezt tapasztaltam.