Fütyörészni kezdtem, csak úgy, mert olyan kedvem volt. És erről eszembe jutott egy régi film, merthogy annak az indulóját dúdoltam. Egy ősrégi, klasszikus amerikai háborús film: A leghosszabb nap. (Még fekete-fehérben!) Azt hiszem, valahol ezzel a filmmel kezdődött az érdeklődésem a történelem, a második világháború iránt. Legalább ötször láttam, de talán van az tíz is... Furcsa, ha ma látnám először, ki tudja, talán már nem is tetszene (lehet próbát tenni, még megvan videókazettán :)), de így, hogy ifjúkorom egy szelete, biztos most is ugyanúgy élvezném. annyi szelete rakódott már rá az emlékeknek. Kívülről fújom. A fütyörészős indulója sem száll már ki a fülemből, azt hiszem, amíg csak élek... Íme:
... és kórusban is király!
És ha elkezdem az asszociációkat, az emlékek szálait kibontogatni, akkor egy csomó hasonló múltbéli, ősrégi élményhez jutok. Néha olyan jó egyet nosztalgiázni, nem? Nektek mik jutnak eszetekbe?
Utolsó kommentek