Ezerféle forrásból ezerféle dolgot hallottunk már a nyugdíjrendszerről és annak átalakításáról, de számokról kevés szó esik, és ha mégis, az sem mindig objektív, csak bemondanak valamit, higgyük el. Úgyhogy úgy gondoltam, számolok egy kicsit magam is, és összedobtam egy kalkulátort a nyugdíjrendszert befolyásoló tényezők hatásáról, illetve arról, hogy mégis mit érdemes tenni (és mennyire), menni vagy maradni? Mert persze a jövő bizonytalan, de azért mégis más, ha legalább a nagyságrendekkel tisztában van az ember. Ha már belekezdtem, igyekeztem felhasználóbarát módon tenni, hogy többé-kevésbé univerzális és érthető legyen, és másoknak is tudjak segíteni átlátni a helyzetet. Tehát ezennel megosztom a kalkulátoromat, használjátok egészséggel!
A makromodellem lényege: a felosztó-kirovó rendszer "hozamát" az határozza meg, hogy majd ha nyugdíjasok leszünk, hányan lesznek járulékfizetők (nagyjából: aktív korú népesség * aktivitási ráta), mekkora átlagbérrel a mostanihoz képest (reálbérnövekedés), mekkora lesz majd akkor a nyugdíjjárulék (már most sem kevés éppenséggel) és hány nyugdíjasra oszlik el ez a kifizethető nyugdíjösszeg; míg a tőkefedezeti (magán) rendszert csak a befektetés hozama befolyásolja. (Azért ez, ha meggondoljuk, minimum akkora lesz, mint a reálbérnövekedés - hiszen aligha hihető, hogy a tulajdonosok a saját hozamuknál is nagyobb részt juttassanak hosszú távon a munkavállalóknak a növekedésből, persze az utópisták próbálkozhatnak...). Mivel reálváltozókkal számolok, az inflációt ki is lőttem. Ezek a változók határozzák meg lényegében hosszú távon, hogy mégis mennyi nyugdíjunk lehet. Persze a konkrét szabályokon is sok múlik, de ezt egyrészt képtelenség előre látni és bármi módon modellezni, másrészt talán nem irreális feltételezés, hogy lényegében a befizetéssel arányos a kifizetés. Ha játszunk a kalkulátorral, akkor láthatjuk, hogy ezek hogyan és mennyire befolyásolják azt, hogy melyik rendszer (mennyivel) jobb. A kalkulátorom csak olyanok számára értelmezhető jól, akik lényegében már a vegyes rendszerben indultak, tehát 1998 után (vagy max pár évvel előtte) kezdtek el dolgozni.
Néhány általános tanulság, amit a makromodellem kiad:
- -- A jelenlegi „játékszabályokat” nézve (és feltételezve, hogy így marad örökre), elég pesszimistának kell lenni az állami pillért befolyásoló változókkal és elég optimistának a magánpillér hozamával kapcsolatban, hogy tényleg megérje maradni a MNYP-tagoknak. Ami nem is csoda, hiszen egy csomó befizetéshez kapcsolódó jogosultság vész el. Hát ezért szinte visszautasíthatatlan az ajánlat...
- -- De, ha feltételezzük, hogy valaki később korrigálja a szabályokat, és mégis ad állami nyugdíjjogosultságot akár visszamenőleg, akár csak onnantól fogva, akkor már megéri maradni a magánpénztárban!
- -- Hacsak nem veszek fel nagyon rózsaszín szemüveget (pl. demográfiailag), a mostani „reform” mindenképp bukó – azaz, hogy értsük: mi (akik csak évtizedek múlva leszünk nyugdíjasok) bizony mindkét választással meg vagyunk szívatva. A kérdés csak az, mennyire.
Update:
1) A kocka el van vetve - ezennel eldőlt, a vegyes rendszer márpedig megszűnik. Így a kalkulátorom mostantól már nem csak elmélkedés, hanem a kőkemény valóság. Menni vagy maradni, ez itt a kérdés...
2) A kalkulátorom is frissítettem, mert ma alaposan átolvastam a kivehető pénzösszegről szóló részeket, és bizony rájöttem egy anomáliára, ami nem teljesen úgy van, mint ahogy az pénzügyileg logikus lenne. Merthogy egészen pontosan a "hozamgarantált tőke összege feletti összegének és a pénztártagságának ideje alatt befizetett tagdíjkiegészítés összegének felvételére" jogosultak az átlépők. Előástam a definíciót is, és a hozamgarantált tőkében benne van a kiegészítő befizetés is (már akinek volt ilyen, akinek nem, azt nem érinti a dolog). Ez magyarul azt jelenti, hogy hiába jár vissza ez a pluszbefizetés jogosan, a hozamát már nem (pedig ez lenne a logikus), hanem csak az reálhozamát vehetjük fel. A hozamból inflációnak megfelelő részt az állam kapja meg - holott ezért a többletért az államtól már nem jár majd nyugdíj.
Utolsó kommentek