Végül vasárnap délelőtt felültem a buszra, és elmentem Balatonfüredre. Csak egyedül utaztam, így jobban élveztem a buszozást, mint ha kocsival mentem volna. Egyébként is szinte házhoz jön, pár perc alatt kiérek otthonról a megállóba. Meg így legalább volt alkalmam elkezdeni olvasni egy könyvet, amit már rég megvettem, de azóta a polcon porosodott szegény. Mindig először nehéz kinyitni, de utána már szinte húznak maguk után a betűk... (Barabási Albert-László: Behálózva. Ő is megér majd egy másik posztot.)
Mondtam már, hogy a Balaton télen legalább olyan gyönyörű, mint nyáron? A jégre ráhullott hótól való félelmeim nem igazolódtak be, sőt! Igaz tényleg ráhullott a hó, de hosszúkás foltokba rendezte azóta a szél, és ettől csak még szebb és érdekesebb volt rajta korcsolyázni. Lehetett kerülgetni a foltokat, mintha egy labirintusban járnál! A foltokon kívül pedig csak egy leheletvékony porhó réteg takarta a jeget, a korizást egyáltalán nem zavarta, arra viszont jó volt, hogy lásd a saját nyomaid vagy belerajzolj :) A jég pedig alatta gyönyörű zöld és tükörsima! Hihetetlen jó, teljesen más, sokkal szabadabb érzés a Balatonon korcsolyázni, mint műjégpályán - mehetsz amerre csak tetszik... A Balaton közepe felé ismerőssel teljesen váratlanul összefutni (azaz összekorcsolyázni) pedig igen vicces élmény :)
Hókutya, fakutya :)
Indulás befelé!
Hófolt-labirintus a tó közepe felé
Kacsawellness
Utolsó kommentek