Néha elgondolkodom azon, hogy miért írogatok ide egy isten háta mögötti blogra. Alapvetően mire jó ez az egész? Nagyon sok minden kavarog a fejemben (most is), amit kitennék, de aztán végül nem tudom. Vagy nem merem. (Mert ki tudja, ki olvassa. Vagy mert sejtem, hogy ki talán. Szóban elmondanám, a megfelelő helyen és időben, de az nem itt van.)

Azt hiszem, talán az a válasz, hogy magamért írom. Azért, mert néha elkezdem a fejemben, hogy erről hű milyen jó posztot tudnék írni, aztán sokszor nem írom meg. Amit meg megírok, azt arról szól, hogy egy érzést próbálok átadni, egy hangulatot, egy jó sztorit. Én is szívesen olvasom másét. Azt hiszem, ez egy hangulatblog, csak úgy. Meg egy időkapszula magamnak, ahogy egy napló - de az nem ugyanaz, mert a naplót tényleg csak én olvasnám. A blogban meg pont az a tét, hogy nyílt. Itt van, aztán egyszer máskor furcsa ráeszmélni, hogy hú ez is volt, és eszembe jut, mit éreztem akkor. Bár nem nagyon olvasom újra, de mindegy. Akár meg is tehetném. Egy emlék.

Meg hát, mi az élet értelme? Ami jó is, egyedül nem olyan jó. Megosztani valaki mással, az az igazán jó.