Ma körmöt vágtam. Nem valami nagy hír. Kivéve ha egy olyan notórius körömrágóról van szó, mint én. Ugyanis gyerekkorom óta nem sikerült elhagynom - tudom-tudom - ronda szokásomat. Pedig elhihetitek, szerettem volna, engem is baromira zavar, és próbálkoztam is, de csak részsikerekkel. Hogy nem könnyű, az nem kifejezés, mert teljesen önkéntelenül jön és elképesztően nehéz mindig eszembe juttatni, tudatosítani, hogy állj. (A furcsa az, hogy ha például egy hétre elutaztam, akkor valahogy egy hétig nem rágtam. A stressz, a mindennap futott körök hiánya, az új élmények. Aztán a hazaúton elkezdődött...)
Nagyon halkan mondom, nem merem még elkiabálni, le is kopogom, vagy mit kell ilyenkor, de talán most egész jó úton vagyok...
Utolsó kommentek