Pusztába kiáltott szavak

Tegnap kipróbáltam egy másféle repülést is. Ezúttal nem siklóernyőt, hanem repülőgépet vezettem. Egészen konkrétan egy motoros vitorlázórepülőgépet, tehát végülis a vitorlázórepülést próbáltam ki, merthogy a motor csak a fel- és leszállásnál ment, amúgy meg siklás a szelek szárnyán. Az úgy volt hogy - hála a bónuszbrigád, illetve a flyteam akciójának - két barátommal jelenésünk volt a tököli reptéren, ahol némi okítás után egy kétszemélyes oktatógépben találtuk magunkat. Aztán a levegőben újabb okosítás után még az irányítást is megkaptam, azért nyilván nagy marhaságot nem csinálhattunk sehogysem, az oktató bármikor belenyúlhatott az irányításba. Hát az tény, hogy egy ilyen gépet vezetni komplexebb gépészkedést igényel, mint a siklóernyő, bár igazából nem is sokkal. Az a vicc, hogy már szinte bennfentesként mozogtam ebben a közegben és az élmény nagy része már eddig is megvolt nekem, azért persze volt új és más is, konkrétan ad egy) a pár pillanatnyi súlytalanság: a pilóta kezedbe nyom egy mobilt, hogy tartsd a tenyereden, aztán zuhanásba dönti a gépet, és a mobil simán elkezd lebegni, mint egy űrhajóban, meg persze te is emelkednél, csak be vagy szíjazva, ad kettő) a dugóhúzó: na ez durva, kérdezi jöhet-e, perszehogy, emeli a gépet, aztán ledönti, és oooóóáááááááóóóóóóooo - nem is lehet elmondani, elsőre simán fennakad a szemed, úbaszki, mintha valami extrém hullámvasúton ülnél, kapaszkodsz veszettül, ez nem zuhanás, hanem felszorozva, mert a nehézségi gyorsulás többszörösét érzed. Aztán kérdezi jöhet-e mégegyszer, és hát nanáhogy! Másodszorra már picit felkészültebb az ember, de azért akkor is odabasz. Nagyon élveztem! Lehet hogy ha egyszer úgy kiművelődök a siklóernyőzésből, hogy az acrózás is menni fog (akrobatikus pörgés-forgás-miegyéb) akkor ugyanez vagy valami hasonló meglesz majdan, de egy darabig biztos nem csinálom utána sehogysem, az hétszentség. Azért meg kell hogy valljam, nem csábultam el, maradok a siklóernyőzésnél. Valahogy szabadabb élményt ad olyan értelemben, hogy nem egy dobozban vagyok, hanem a mintha csak a levegőben lebegnék, és akár csak a testsúlyom áthelyezésével is kanyarodok... Valahogy más az érzés, hogy semmi más nem segít, csak én harcolok az elemekkel. De tényleg szuper volt, és ha nem siklóernyős előélettel indultam volna neki, akkor simán ebbe buzulnék bele. Megérte kipróbálni!