Méghogy a történelem nem ismétli önmagát! Hát de...

Csakúgy, mint a múltkor, egy Parázsban múlatott este (na jó, éjszaka) után másnap reggel - ámbár ezúttal kicsit korábban - felkerekedtem, hogy legyen miről posztot írnom :) Szóval elindultam Révfülöpre átúszni a Balatont. Most ugyan volt még bőven időm, de én már rutinosan eleve Biatorbágy felé vettem utam, ami ugyan kerülő, de legalább garantált az élményautózás. Jó, kissé elszórakoztam az időt, mert megáltam tápolni is (az mégsem járja, hogy valahol a tó közepén beájuljak az energiahiánytól) meg tankolni is (és itt sikerült kifognom egy félórás sorban állást). Még így is bőven volt időm. Erre mit ad isten, Veszprém után egy kisebbfajta dugó után kigyullad egy lámpa a kocsimban - forr a hűtővíz... Jókor, basszus!! Ezt is meggyógyítottam, de sikerült jó félóra késést összeszednem, és ezzel együtt máris neccessé vált, hogy odaérek-e... Szóval innentől kétpercenként néztem az órát, hajtottam a lovacskákat rendesen, és közben imádkoztam, hogy ki ne melegedjenek...

Révfülöp, 13:22. (Nevezni elvileg 13:30-ig lehet.) Kanyarodok ki a part felé, ahol rendőrök állnak, kérdezem merre kell menni.
- Arra, de minek siet, már lefújták az úszást!
- De hát fél kettőig lehet nevezni!
- Egykor már lefújták.
- Nem mondja!! :(
- Hát próbálja meg, ha akarja.
(Basszameg, ezért utaztam ennyit?!?)
Gyors beparkolás, és a szó szoros értelmében sprintelek. (Hogy úszhassak 5 km-t, vicces...) Halvány remény: nem vagyok egyedül, mások is szaladnak, gondolom hasonló cipőben. Hát a végén csak sikerült nevezni, és a szó szoros értelmében én voltam az utolsó induló: az orvosi vizsgálatnál (magas volt a vérnyomásom - mondom még szép, most futottam fél kilométert) rámmutatott az egyik biztonsági őr, hogy na ő volt az utolsó, többet már nem engedhetnek be. Huhhh!

Szóval úszhattam végül :) Úgy kábé három óra úszásra számítottam. Azért ez már nem kevés, jó sok mindenen volt időm gondolkodni. Meg a hátralévő távot számolgatni... Azt hiszem, a közepe egy kisebb fordulópont, onnantól kezdve már nem befelé úszik az ember, hanem kifelé. A végére azért jól elfáradtam. Több mint öt kilométer. De az nagyon jó érzés volt, amikor már a déli parton a sekély vízben gázoltam a cél előtt, visszanéztem a túlpartra, és egy kicsit beleborzongtam, hogy hú, én ezt most mind átúsztam... A végén mutatta egy monitor, hogy az időm 2:59:22. Épp három órán belül :)