Most aztán áll a bál Európában, leginkább a keletibb végeken... (GÁZa el is van felejtve, muhaha) Akár az is előfordulhat, hogy hamarosan kabátban fogunk dolgozni, sőt aludni is. Okéoké, biztos nem, de addig is egy kicsit borzongunk ("mi van, ha mégis?") meg mellesleg tetemes károkat szenved a gazdaság - mintha nem lenne elég baj mostanában. Lehetne itt elmélkedni arról, hogy már évek óta megy a huzakodás és a papírgyártás a Nabucco meg a Kék-áramlat gázvezeték-tervezetek körül, és bezzeg ha azok megépülnének... De nem is (nemcsak) ez a tanulságos szerintem. Hanem sokkal inkább az, hogy évekig ment a sírás, hogy gázáremelés így-úgy, csöpögött a demagógia a tollvégekről, a mikrofonokból és a varázsdobozból... Igen ám, de a poén az, hogy évekig agyon volt (és még mindig van) támogatva a gáz, mint fűtőanyag. Olcsó volt amúgy is (etették az oroszok velünk), de még ennél is olcsóbbá tettük - mégkéranép, mostadjatokneki. Márpedig az árrendszerrel azt üzenték: fűtsön gázzal mindenki! Csoda, hogy vitte a nép, mint a cukrot? A többség ráállt a gázra, és nemcsak az átkosban, ennek jó részét bizony a kilencvenes években kötötték be. Végeredmény: Magyarország energiafogyasztásának csaknem a felét gázból fedezzük (ebből 75% orosz forrásból és ebből szinte mind Ukrajnán keresztül) Szóval most állunk letolt gatyával a csalánosban. Vágjunk jó képet hozzá!