18 évesen voltam először korcsolyázni életemben. Akkora antitalentumot, mint én, azt hiszem nem hordott a hátán a föld. Egy óra alatt legalább ötvenszer elestem. Nem túlzok. Aztán mégiscsak beletanultam valamelyest a telente egy-két alkalom alatt, és bár nem mondanám, hogy ez a természetes közegem (nem úgy, mint a síelés), de már egész jól megy. Úgyhogy mindenkit bátorítanék, aki még nem tud korizni, csak rajta, ha nekem sikerült, neki is fog menni!

Ma délelőtt voltam korizni a Műjégen a Városligetben. Most kivételesen csak egyedül, de jó volt. Gyönyörködtem a szikrázó napsütésben, ami ha a levegőt nem is, a szívet melegítette, meg a Vajdahunyad várban, ami annyira hangulatossá teszi ezt a helyet. Élvezem a siklást, a száguldást. És már egészen belejöttem a korizásba. Ma sikerült megtanulnom lendületből szépen megfordulni, hurrá! Büszke vagyok magamra :) A háttal menés az viszont még nem megy. Valaki megtaníthatná ezt nekem, mert egyelőre nem sikerült ráéreznem, hogyan kéne hajtani magam.

Most már remélem kitart a hideg idő jövő hétvégéig. Akkor lemegyek Balatonfüredre és korcsolyázok a befagyott Balatonon, csak előre, amerre tetszik, senki sincs az utamban... Teljesen más érzés. Szabadság.

Ezért érdemes megtanulni a téli sportokat. Így a telet is várom.

 (a képet innen csórtam)