Nagyon tanulságos szavazás megy az indexen, itt. Természetesen nem reprezentatív a felmérés, így tudományos, messzemenő következtetést nem lehet levonni belőle, de azért így is tanulságosak az arányok. Mostani állás szerint a szavazók valamivel több mint egyharmada új választásokat akarna. Ez teljesen hihető. De ami érdekes, ennél alig kevesebben, kb. 30% Bokrost látná szívesen kormányfőként. Ejha, Bokrost! Azt a Bokrost, akinek a neve sok-sok éven át szitokszót jelentett, akivel eddig riogattak, akire ujjal mutogattak, a nagy népnyúzót... Csak szakmai körökben vált többé-kevésbé elfogadottá csendben, hogy azért a Bokros-csomagnak volt "némi" szerepe a kilencvenes évek végi konjunktúrában. Részleteit most nem boncolgatnám, de kétségtelen tény, hogy ő mert cselekedni a gazdaság hosszabb távú érdekei mentén, nem törődve a népszerűséggel. De tekintsünk akár a régebben lesajnált Szlovákiára, ahol ugyanígy a "szociálisan érzéketlen" Dzurindáék refomjai alapozták meg a dübörgést: pár év, és már mi irigyeljük őket, nem beszélve arról, hogy ott most euró van...

Hogy lehet ez? Úgy látszik, tanul a nép... Ideig-óráig (értsd: hosszú évekig) lehet játszani a jóléti rendszerváltósdit, lehet (viszonylag keveseket) keményen adóztatni és fenntartani a bőkezű szociális hálót, lehet erőn felül is devizahitelből(!)* vásárolni a lakást-kocsit-plazmatévét, csak aztán idegesen nézzük, ha a többiek elmennek mellettünk. Amikor a mindezt finanszírozó külföldi befektetők, akiknek a véleményét eddig magas ívben leszartuk, elkezdenek aggódni a pénzükért és nem hajlandók tovább tömni a zsebünket, mert az már nekik kockázatos, nem bíznak bennünk, akkor megértjük, hogy mégis mit számít az, hogy költségvetési deficit meg államadósság... Amikor a háztartások nagy része aggódva szurkol a forintárfolyamnak, akkor megértjük, hogy mi is annak a plusz szociális juttatásnak az ára: tízezrekkel nő meg a devizahitel havi törlesztőrészlete. Akkor már értjük azt is, hogy miért is kúrtuk el valójában. Mert csak kapni akartunk, jóléti rendszerváltást, de fizetni érte azt már nem. Pedig fizetni kell, dolgozni kell, és majd akkor osztogatni, ha már lesz miből. Talán mégis tudott valamit az a népnyúzó Bokros.

*Devizahitelből, mert a lakosság nem hülye, ha az sokkal kedvezőbb, devizában adósodik el. A forintkamatokat pedig muszáj volt magasan tartani, hogy az extra hozamért cserébe hajlandó legyen a külföldi befektető megvenni az államkötvényt, így finanszírozni a költségvetési hiányt. Mi, a lakosok ugyanis nem finanszíroztuk: mi nem megtakarítottunk, hanem költöttünk... A deficit elszaladása kikövezte az utat a mostani árfolyamcsapdába. Ugye milyen szép?