Valahogy mindig akkor ér igazából véget a buli, amikor levágom a karszalagot. Addig mintha meglenne az az illúzió, hogy csak vissza kell menni a táborba, és folytatni, ahol abbahagytuk. Meg jó összekacsintani a többi karszalagossal, hogy "látom te is". Most sincs szívem még levenni, legszívesebben táboroznék még pár napig... Tata még mindig nagyon jó. Kicsit fájó érzés, hogy vége, és hogy egy évet kell várni a következőre. (Ezt az érzést mondjuk utálom, miért kell így lennie?)

Elkapott a fesztiválláz, úgyhogy akármilyen mocsok drága is lett már egy napijegy, mégiscsak ki kéne nézni mindenképp a Szigetre, és erősen gondolkodom azon is, hogy kiizzadjam magamból egy Balaton Sound jegy árát is...