Pusztába kiáltott szavak

Pasik iszogatunk - egy csaj 30. születésnapján - és az élet dolgaira terelődik a téma. Ketten már a harmincadikon túl vagyunk, a harmadik srác még fiatalabb. És kifejtettük neki, hogy mi már nem csajozni akarunk, hanem valami mást, valami többet: kell egy nő, aki társ, akivel együtt élünk egy életen át, családot alkotunk, és gyerekeket hozunk a világra. Nem azt mondom, hogy most azonnal jöjjön a gyerek hirtelen, de az kell, hogy tudjam kivel, tudjam hogy bármikor jöhet és nem félek tőle, hanem ezt szeretném. Ha esetleg nem jön meg neki időben, akkor egyáltalán nincs para, mert miért is ne. Szeretném ha már itt tartanék. Barátunk kicsit értetlenkedett, hogy ez most kapuzárási pánik, ennyit számít ez a harmincadik szülinap? Nem az, és nem azért, csak egyszerűen tényleg ez van, szórakoztunk eleget, meg fogunk is, eszem ágában sincs csak otthon ülni, de most már a vágyakba ez is beletartozik, sőt. Kell a perspektíva, az élet így jó.