Pusztába kiáltott szavak

Szenzációsak ezek a srácok! Ez már sporttörténelem... Háromszoros olimpiai bajnok a vízilabda-csapatunk! Keresném a szavakat, de ez önmagáért beszél. Szép volt, fiúk!

Megvallom, ma kicsit elérzékenyültem... Majdnem elsírtam magam a kollegáim előtt a kenu 1000 méteres páros döntője után. Azért mégse, nem férfihoz illő, de nagyon megérintett. De nemcsak engem, a többiek arcán is láttam ezt az érzést... Kozmann Gyuri és Kiss Tamás bronzérmes. Hihetetlen, szinte semmi esélyük sem volt rá! Kolonics halála után álltak össze, Kolóért. Alig két hetük volt, hogy egyáltalán megismerjék egymást. Koló társa és egy fiatal srác, aki a felnőttek közt még csak nem is versenyzett. És ők mégis hihetetlen elszántággal, elképesztő hajrával (Atlantát idézve...) megszerezték az érmet! Szinte csoda! Bármi történjék is, ennek az olimpiának számomra már ők lesznek az igazi hősei! Ez volt a csúcspont, boldog és szomorú pillanat. Tudom, hogy túl szentimentálisan hangzik, de azt hiszem, Koló ott evezett velük... Köszönjük, fiúk! Köszönünk mindent, Koló!

Ez durva és tanulságos...

http://index.hu/politika/kulfold/skhun4511/

Sajnos messze van még az igazi Európa!

– Ön szerint legyőzheti Phelpset? Merthogy ez az álma…
– Most már nem…
– Miért nem?
– Mert Michael leúszta élete utolsó négyszáz vegyesét. És akarja tudni, miért vált a rövidebb távokra?
– Csak nem azért, mert…
– De bizony azért, mert nem akarja kockáztatni a vereséget Lacitól a négyszáz vegyesen.
– És ezt meg is írhatom?
– Írja meg nyugodtan, mert ez az igazság, nekem ő maga mondta.

(http://www.nemzetisport.hu/cikk.php?cikk=195778)

Azért ez nem semmi... Az egyetlen, akitől a földöntúli is fél...

Ilyen állat márpedig nincs! Egyszerűen hihetetlen, amit csinál - és tényleg nem is hiszem el. Az lehetetlen, hogy valaki az összes számban világcsúcsot ússzon, és nem egy-két századdal, hanem bőven, lazán. Mindezt naponta. Minden úszásnemben. Egyetlen ember.

Kivételes világklasszis, sőt legenda mindenképpen, el kell ismerni. De nem hiszem el, hogy nincsen tele valamiféle kimutathatatlan szerrel. Ez egyszerűen embertelen! Manapság egy világcsúcs jó, ha két évig kitart, de csak azért, mert nem félévente van vébé. Persze, cáparuha! (Mondjuk az is vicces. Úszás ez, vagy technikai sport? Ha gázturbinát tolok a seggembe, én is megnyerhetem az olimpiát?) A fenét! Dopping. Nem vagyok nagy kedvelője az összeesküvés-elméleteknek, de ez van. Az NDK-s úszónők esete... Mindenki sejti, csak nem tudják (vagy akarják) bizonyítani. Emlékeztek Laci régebbi nyilatkozatára: "Demoralizáló, amit Phelps nyújt, világcsúcsokat úszik, és még csak el sem fárad." Azt hiszem, nem csak az időeredményre gondolt... Kész vegyianyag-raktár az a gyerek! És hogy néz már ki, milyen állkapcsa van már!? (Ráadásul egy tahó. A váltóarany után, ami épphogy összejött, azt mondta, "látják, ez a baj ezzel a vállalásommal, hogy másokon is múlik" Mármint a béna csapattársain. Ekkora egy öntelt rézfaszú baglyot!)

Tudom, elfogult vagyok: Cseh Lacit szeretném az élen látni. Bár sosem lehet tudni, róla azért elhiszem, hogy tiszta. Kevesek vagyunk mi magyarok ahhoz, hogy mindig el tudjuk kenni, úszásban mégsem buktunk le soha. Komolyan azt gondolom, ha egyszer mégis megverné Laci, a fél világ velünk ünnepelne. Azért van remény, pont az NDK-s úszónők esete. A végén ott is kiborult a bili, és kiderült minden, ma már senki sem büszke rájuk... És egy tizennégy éves kislány, aki a mellükig ért, mégis megverte őket. Tudjátok: Egerszegi Krisztina. Nem izommal, úszással. Ő volt az igazi klasszis!

Először is, az amerikai tévénézőknek akadjon a torkán a popcorn! A francért kell kora hajnalra tenni az úszódöntőket, hogy nekik kényelmes legyen! Európa meg bekaphatja? Pénz beszél... Így egyből le is maradtam Cseh Laci ezüstjéről :( A második napra még nem alakult ki az olimpiai rutin...

Szóval ezt most fogalmam sincs, hogy fogom menedzselni. Nem vagyok egy koránfekvő, de azt hiszem kénytelen leszek felülvizsgálni ezt a szokásomat, ha a jövő hét végéig nem szeretnék ötkarikát a szememre. Ha még tekintetbe veszem, hogy a Szigeten is eltöltök két napot, akkor már előre szörnyülködök, mi mindennel fogom magam mérgezni két hét alatt! Asszem le kell állni a melóval... :) Hálistennek ott is tudom nézni az olimpiát, a mi szobánk az olimpiai közvetítőközpont :))

Méghogy a történelem nem ismétli önmagát! Hát de...

Csakúgy, mint a múltkor, egy Parázsban múlatott este (na jó, éjszaka) után másnap reggel - ámbár ezúttal kicsit korábban - felkerekedtem, hogy legyen miről posztot írnom :) Szóval elindultam Révfülöpre átúszni a Balatont. Most ugyan volt még bőven időm, de én már rutinosan eleve Biatorbágy felé vettem utam, ami ugyan kerülő, de legalább garantált az élményautózás. Jó, kissé elszórakoztam az időt, mert megáltam tápolni is (az mégsem járja, hogy valahol a tó közepén beájuljak az energiahiánytól) meg tankolni is (és itt sikerült kifognom egy félórás sorban állást). Még így is bőven volt időm. Erre mit ad isten, Veszprém után egy kisebbfajta dugó után kigyullad egy lámpa a kocsimban - forr a hűtővíz... Jókor, basszus!! Ezt is meggyógyítottam, de sikerült jó félóra késést összeszednem, és ezzel együtt máris neccessé vált, hogy odaérek-e... Szóval innentől kétpercenként néztem az órát, hajtottam a lovacskákat rendesen, és közben imádkoztam, hogy ki ne melegedjenek...

Révfülöp, 13:22. (Nevezni elvileg 13:30-ig lehet.) Kanyarodok ki a part felé, ahol rendőrök állnak, kérdezem merre kell menni.
- Arra, de minek siet, már lefújták az úszást!
- De hát fél kettőig lehet nevezni!
- Egykor már lefújták.
- Nem mondja!! :(
- Hát próbálja meg, ha akarja.
(Basszameg, ezért utaztam ennyit?!?)
Gyors beparkolás, és a szó szoros értelmében sprintelek. (Hogy úszhassak 5 km-t, vicces...) Halvány remény: nem vagyok egyedül, mások is szaladnak, gondolom hasonló cipőben. Hát a végén csak sikerült nevezni, és a szó szoros értelmében én voltam az utolsó induló: az orvosi vizsgálatnál (magas volt a vérnyomásom - mondom még szép, most futottam fél kilométert) rámmutatott az egyik biztonsági őr, hogy na ő volt az utolsó, többet már nem engedhetnek be. Huhhh!

Szóval úszhattam végül :) Úgy kábé három óra úszásra számítottam. Azért ez már nem kevés, jó sok mindenen volt időm gondolkodni. Meg a hátralévő távot számolgatni... Azt hiszem, a közepe egy kisebb fordulópont, onnantól kezdve már nem befelé úszik az ember, hanem kifelé. A végére azért jól elfáradtam. Több mint öt kilométer. De az nagyon jó érzés volt, amikor már a déli parton a sekély vízben gázoltam a cél előtt, visszanéztem a túlpartra, és egy kicsit beleborzongtam, hogy hú, én ezt most mind átúsztam... A végén mutatta egy monitor, hogy az időm 2:59:22. Épp három órán belül :)

Tudniillik mostanság megcsappantak a készletek, vérhiány van. Úgyhogy el is mentem vért adni ma. Aki teheti, kövesse példámat!

Update:
Most hétvégén olvastam a Nemzeti Sportban (!) hogy kevés az A+ vér, csak öt napra elegendek a készletek. Az én vércsoportom pont A+ ! Azt hiszem, a legjobbkor adtam...

Holnap kitelepítés lesz, még ilyet! Nem alhatok sokáig egy II. világháborús bomba miatt. Szóval hálóingben kell kimentenem a helyi csajokat. Idézem:

"Feltehetően kéttonnás bombát találtak a főváros IX. kerületében a Vaskapu és a Tóth Kálmán utca kereszteződésben egy építkezésen; kedden reggel 9 órától elkezdik a terület kiürítését, közölte Hajdú ezredes, tűzszerészparancsnok hétfő este.

Hajdú ezredes kérdésünkre elmondta, hogy a fel nem robbant szerkezet hatástalanításának munkálatai az éjszakába nyúlnának, ezért a tűzszerészek úgy döntöttek, hogy hétfőn már nem kezdenek hozzá, hogy ne kelljen több ezer embernek éjszaka elhagynia otthonát. A hatástalanítást ezért végzik nappal." (index.hu)

(Ja és, hogy értsétek is, én _tényleg_ ott lakom...)

Persze nagyjából semmi sem úgy alakult, mint ahogy azt elterveztem. Balatonátúszás lefújva, gyalogtúra lefújva. (Előbbit pótolom, utóbbi elúszott végérvényesen.) Persze most meg bezzeg hétágra süt a nap... De azért jó volt, jó hely a Balaton, szeretem! Úgy megkívántam egy vitorlást is, egyszer még lesz nekem az is... Még van két nap szabim, de már itthon lógatom a lábam.

Ülök a strandon, és vihogok. Vagy röhögök. Mikor hogy. Mindenesetre másodszori olvasásra is. Harmadszor is. Neeem, nem szívtam semmit. Napirajz :) Zseniális a srác, émmondom, zseniális!

Könyv formátumban az igazi! Szóval keress gyorsan egy könyvesbolt! De van ám onlájn is, sőt: napirajz.hu

De azért szólok én, hogy súlyos, csak közepesen retardált egyedektől lefelé értelmezhető. Mint például én :) Éssss! Tizennyolcas karika!

E! :)

Akkor én most ezennel a blogot illetően is elmentem szabira. (Persze most kell ilyen mocsok időjárásnak lennie, amikor egy hétig a Balaton környékén leledzek, áááh! Boszik, légyszi varázsoljatok nekem napos időt!) Mindenkinek szép napot, hetet, hétvégét, jó szórakozást! 

Csipesz kifejezett kívánságára bemutatom nektek az új növénykémet. A becsületes neve pachira aquatica. Tegnaptól a lakótársam. Remélem nem fogom kinyírni... :) Azt írják, jól meg kell öntözni, aztán várni, amíg kiszárad a föld. Oké, talán ez még menni fog...

Az ott mögötte nem váza, lámpa. És igen, egy piros elefánt.

Ma elmentem kicsit vásárolni Budaörsre a húgommal. Végülis csak pont azt felejtettem el, amiért konkrétan kimentem (kültéri fapácot az IKEÁ-ban). Nos, mínusz hatvanvalahányezernél állt meg valahol az egyenleg... És nem is vettem semmi létfontosságút. Hajajj!

Viszont olyan szép evőeszköz-készletet vettem, amilyenről nem is álmodtam, hogy találok. Olasz, mi más lenne! Dizájn téren tudnak valamit :) A kés az maga a műalkotás! Azok a gyönyörű vonalak, hajlatok... Én itt most helyben elolvadok... :))

Legyen akkor kép is róla:

Én, aki nem játszani születtem
Sem tetszelgő tükröknek udvarolni,
Kit durván véstek és szerelem fénye nélkül
S riszáló nimfák előtt nem feszíthet
Kit megfosztottak minden szép aránytól
S a természet becsapott termetemmel,
Ki torzult, félig kész, s idő előtt
Küldettem e lélegző világba
Bénán s idétlenül, hogy a kutyák
Megugatnak, ha bicegek előttük -
Én ilyen fuvolázó békekorban
Nem is tudok egyébbel szórakozni
Mint hogy a napon nézem árnyamat
És csúfságomat magam magyarázom:
Én, mivel nem játszhatom a szerelmest,
Hogy eltöltsem e csevegő időt -
Úgy döntöttem, hogy gazember leszek
S utálom e kor hiú gyönyörét

Végre szabadságon vagyok! Pénteken kikapcsoltam a gépemet a munkahelyemen, és 12 napig pihenhet az istenáldotta. (Hacsak más be nem kapcsolja. Vagy be nem rendelnek valami hűdesürgős miatt.) Hadd pihenjenek a mókusok.

Húú, ez már nagyon kellett nekem! Végre nem vagyok összevissza betáblázva! Most öt napig azt sem tudom, mit csinálok, nem szerveztem szerdáig semmit, és ez így jó! Végre kicsit lógathatom a lábam, nyár van, ledőlök valahova, chill-out, és persze jöhet minden beeső program. Állok elébe, javasoljatok :)

Amit tenni fogok, ha valakit érdekel: szerdától Balaton (Füred, majd Siófok), strandon sörözés, szombaton átúszom a Balatont (jön valaki?), vasárnaptól három napig gyalogtúrázok, benne vadkemping. Jól hangzik, ugye? :)

A sztori ott kezdődik, hogy szombat hajnali kettőkor én még a Parázsban voltam... :DD Szóval, 13 óráig el kellett jutnom Balatonfüredre, mert addig lehetett nevezni. Sikeresen felkeltem olyan időpontban, hogy vonatról már szó sem lehetett, úgyhogy bevágtam magam a kocsiba, és elindultam Füredre (fél 11 után valamivel). Persze amikor sietnék, akkor naná hogy dugó van az M7-esen... Meguntam az átlag harmincas tempót (így nem érek oda), gondoltam megnézem a 7-es utat, csak jobb lehet alapon, és Sóskútnál lehajtottam. Hát rosszabb volt. Ott konkrétan állt a kocsisor. Úgyhogy csak az volt a kérdés, mi forr fel előbb: a hűtővizem vagy az agyvizem. Fordulás, vissza. Erre kiderül, Sóskútnál nem lehet lehajtani az M7-re Balaton felé. Sebaj: Biatorbágyon, Etyeken keresztül a 811-es úton eljutottam Fehérvárra - igazi élményautózás volt :)

Fél kettőkor sikerült beneveznem az Öbölátúszásra, szerencsére tudtak a dugóról, meghosszabbították a határidőt. Szóval úsztam, Balatonfüredtől Tihanyig. Igazán élmény volt! Teljesen más így úszni, mint az uszodában faltól falig. 3,5km, 1:51:37 :)

Béla bácsi a példaképem. Képzeljétek, ő 88 évesen úszta le... :o Én is erre gyúrok, van még hat évtizedem :)

Balatonátúszásra jön valaki? Lehet látni fürdőruhában egy csomó jó nőt / pasit, mert hát ugye aki a Balatont átússza, rossz nem lehet! :) Avagy ki akar jövőre a családi kategóriában indulni velem? :P

Több mint egy évig bebújtam a csigaházamba. Nem igaz, hogy nem szerettem volna, hogy jöjjön valaki más, hogy ne lettem volna nyitott rá, de én nem kezdeményeztem, "majd csak jön valaki" alapon. Szemét volt velem, ez az igazság, igazi MNK sztori lett belőle. És tudom, ezt ő is így gondolja. Nem mondta ki, de a legutóbbi találkozásunkkor (teljesen véletlenül összefutottunk) az volt az egyik első kérdése, hogy megbocsátottam-e. Nem tudtam rá mi válaszolni...

Szerettem, nagyon. Annak ellenére, hogy én szakítottam először, és másodszor is vele. De ő ragaszkodott hozzám. Én is hozzá. "Se veled, se nélküled." Nem szeretném részletezni, mert - így utólag belegondolva - elég banális történet. Mások voltunk. Nem illettünk össze. De nagyon szerettem, és mindmáig, a "jó nő" nekem valahol Ő. Kitörölhetetlenül bennem van. Az az igazság, hogy túl korán találkoztunk. Elkövettünk egy csomó stratégiai hibát, amitől nehéz szabadulni, mert ezek a hibák elkezdenek önálló életet élni, és hiába akarod függetleníteni magad tőlük, ott maradnak a kapcsolatotokban, és a saját árnyékodon kéne túllépned ahoz, hogy ezeket a problémákat feloldd. De a végjátékból az lett, amire egykor egyikünk sem gondolt volna: nulla kapcsolat. Nem rajtam múlt, én megpróbáltam.

Ez volt majd' másfél éve. Azt hiszem, most jött el az idő, amikor túlléptem rajta. Nem olyan rég születésnapja volt, és írtam neki sms-t, amiben meghívtam vacsorázni. Nem válaszolt, csak sokára, hogy "...nyaralunk...". (Többes szám, köszi!) és később, hogy "..megjöttünk...", ebédelhetnénk (ja, nem vacsi!) szombaton vagy vasárnap. És én nem találkoztam vele, annak ellenére, hogy nagyon is ráértem... (és fogalmam sincs, mikor lesz a legközelebb.) Mert nem volt hangulatom hozzá, meg nem volt kedvem úgy táncolni, ahogy ő fütyül. Szóval most már vége. És ez így jó. Túl sokáig büntettem magam, egy nemlétező nő után sírtam.

Szóval én mostantól lelkileg szabad vagyok. Nem mondom, hogy ha talán egyszer az élet útjai újból összekavarodnak, akkor sem lesz semmi köztünk... De most már nem törődök ezzel.

Megkérdezték tőlem, miért nem posztolom ki. Hát, valóban, legyen! :)

Gokartozni voltam ma. Kábé két éve voltam először, kollégákkal. Mi azóta időnként eljárogatunk. Nagyon rá lehet kapni! Adrenalinfröccs, padlógáz, pörög a motor, sivító gumik, száguldás, gokart, szerelem... :) Egyáltalán nem félelmetes, csak izgalmas, lehet marhulni, feszegetni a határokat, és nem kell félni, nem veszélyes!

Szóval, ezennel felhívást intézek: menjünk el egyszer gokartozni! Naa, kit érdekel? Ne legyetek nyuszik! :P (Nemcsak gokartozni lehet: csocsó, darts, billiárd, drinkbár...) Tessék jelentkezni!

Ennyi borozás után ideje a politikára térni! Én erre a pártra szavazok:

http://www.mkkp.hu/

Éljen a Kétfarkú Kutya Párt!
Tessék olvasni, röhögni! :D

Figula Szilénusz. Istentelen drága. De legalább értem, hogy miért. Én ilyen jó bort még életemben nem ittam! Ha van rá lehetőségetek, igyátok! 

Megosztok veletek egy igazán gyöngy mondatot a munkahelyi levelezésemből:

"Sajnos nem tudjuk a címeket bold betűtípussal kiírni, mert ez jelentős tanácsadói erőforrás-ráfordítással járna."

Muhaha :DDDD

Már rég beleszerettem, csak mire lépnem kellett volna, belefutottam egy másikba is, amelyikkel szintén szemezni kezdtem. Más karakterek, emez vörös, amaz szőke-barna :) Nem is tudtam dönteni közöttük, csak kettejük közt örlődtem, aztán egy idő után rájöttem, hogy így sosem jutok dűlőre. Vettem egy mély lélegzetet, és a régi szerelem mellett döntöttem.

Szóval örömmel jelentem, hogy hétfő óta van egy sötétvörös, kedves, barátságos... kanapém!! :)) Hiányzott már nagyon!

De valahogy mégsem volt az igazi. Nem is értettem, miért. Ott állt, tetszett, de valahogy nem teljesen olyan volt, mint ahogy elképzeltem... Ma voltam IKEÁ-ban, és vettem egy párnát hozzá. És most tökéletes, imádom! Hát nem hihetetlen? Ennyit számít!

Tegnap a magyar görögön jól kiszurkoltam magam. Rég nem voltam ilyen jó hangulatú meccsen! Mindenki sajnálhatja, aki kihagyta, mert nem csak nyertünk, hanem igazán jól is játszottak a srácok, lefociztuk a görögöket. Mint az olaszokat két éve. Úgyhogy a világbajnok után most az Európa-bajnok is megvolt :) Jó volt ott lenni! Jó volt felugrani a góloknál, hullámozni, sőt, amit ezer éve nem csináltam már, a végén lementem pacsizni a focistákkal :DD Megérdemelték.

Tudom, nem kell túlértékelni. Mégiscsak egy barátságos meccs. De azért jók ezek az apró sikerek is. Nagy divat ma szapulni a magyar focit. Sokszor tényleg nem sok öröm van az aranylábúak játékában. De most mondjátok meg, ugyan kinek szurkoljak őszintén!? Kuglófnak legalább ott vannak az olaszok... De nekem a magyarokon kívül nincs olyan csapat, akinek a góljánál boldogan a levegőbe repülök, és utána is ugrok még kettőt, és közben ordibálok! :) Úgyhogy csak a remény maradt. Talán majd most kijutunk... Vannak ügyes fiataljaink, csak játsszanak mindig így. Hajrá magyarok!

Update:
Ezúton is gratulálok az U-19-es válogatottunknak az EB-bronzért! :) Bennük van a remény!

Megpingelem a népet: Na ki olvas engem? Miről meséljek, gyerekek? :)