Pusztába kiáltott szavak

Könnyen lehet, hogy kocsit veszek. Újat. Most érdemes. (Új autók ára leesett a mélybe, akcióznak agyba-főbe a gyártók, mindenki adná el a készleten döglő autókat. Ugyanakkor a használt piac ezt még nem követte le, és tán nem is fogja soha, mert könnyen lehet, hogy hamarosan az újak ára is újból felmegy, amint megszabadultak az elfekvő készletektől. Mindemellett harmatgyenge a forint, még devizahitelt is most érdemes felvenni.) Még a végén jól járok a válsággal... Konkrétan ebbe szerettem bele (amúgy már elég régen szemezek vele):

Mellékszál: vicces, hogy milyen könnyű kiábrándulni valamiből. Találtam egy másik autót is, ami szintén tetszene, az új Renault Mégane. Képen jól nézett ki, és igazán jutányos áron is vesztegetik. Elmentem megnézni élőben. Hmm, igazán pofás, nekem tetszik. Aztán beleültem. És valami hihetetlenül rondának találtam a sebességkijelzőjét (fehér alapon sötétkét digitális, nem is hangzana rosszul, de élőben nekem valahogy nagyon nem tetszett). És ezzel el is dőlt: nem. Csak emiatt...

Felhívtak a vérellátó központból, és megkértek, hogy menjek el vért adni. Ezekszerint vérhiány van. Adjatok ti is vért, ha tudtok!

Balatonfüred-Tihany-Balatonfüred, korcsolyával :)

Ilyen volt:

odafelé...

...Tihanynál...
 

...és visszafelé (a korcsolya-országút)...

Ja és megtanultam már a hátramenetet is (többé-kevésbé) :)

Még kedden voltam síelni egy jót Szlovákiában. Négyen (én, Lui, egy barátnőm és Lui egy barátja) bepattantunk hajnalban a kocsiba, és reggel kilencre már ott is voltunk a Donovalyban. Nem egy hatalmas pályarendszer, igazából elég kicsi, de egy napra még pont jó. Különösen hétköznap - ilyenkor ugyanis nincsenek sokat, így annyit síeltünk, amennyi jólesett, nem kellett sorban állni a lifteknél. És megdöbbentően olcsó a sör :) Osztrák meg francia árakhoz szoktam...

Azt mondják, hogy a síelés az egyik legjobb stresszoldó. Tanúsítom, ez tökéletesen így van! Bár csak egy nap volt az egész, annyira feltöltődtem, mintha legalább egy hétvégét pihentem volna. Sok mozgás, friss levegő, szikrázó napsütés és a fenséges hegyek látványa - egyszerre izgalmas és megnyugtató... Igazán jó buli volt! Ha minden igaz, februárban megismételjük ezt a kis kiruccanást. Márciusban pedig megyek egy hétre Franciaországba, az ám az igazi... (Aki szívesen csatlakozna, szóljon bátran!)

Ma is korcsolyáztam, ámde ezúttal a Velencei-tavon voltunk pár barátommal-haverommal. Szuper volt! A tó úgy viszonyul még a Városligethez is, mint fürdőkád az ötvenméteres versenymedencéhez. Szóval óriási, van hely bőven, nem zavar senki senkit - tényleg megéri lemenni. Fogócskáztunk, jégtáncoltunk, sőt még hokiztam is! Az aztán kőkemény, de nem is gondoltam volna, hogy már ennyire belejöttem. Mert három alkalommal ezelőtt bizony még csak bénán totyogtam volna az ütővel. Mondjuk ennyi extremitás közben nem csoda, hogy jó párszor el is vágódtam, de már igazán jól megy. Nagyjából úgy pörgök-forgok, ahogy gondolom. Ezen a télen úgy néz ki, tényleg megtanulok korizni :) Na és nincs is jobb sötétedés után megfáradva beülni egy jó kis csárdába melegedni: kipirult arcok, babgulyás, mmmm... Talán furán hangzik, de remélem sokáig hideg marad, és lesz még pár alkalom erre! Mert hokizni például a városban nem lehet.

18 évesen voltam először korcsolyázni életemben. Akkora antitalentumot, mint én, azt hiszem nem hordott a hátán a föld. Egy óra alatt legalább ötvenszer elestem. Nem túlzok. Aztán mégiscsak beletanultam valamelyest a telente egy-két alkalom alatt, és bár nem mondanám, hogy ez a természetes közegem (nem úgy, mint a síelés), de már egész jól megy. Úgyhogy mindenkit bátorítanék, aki még nem tud korizni, csak rajta, ha nekem sikerült, neki is fog menni!

Ma délelőtt voltam korizni a Műjégen a Városligetben. Most kivételesen csak egyedül, de jó volt. Gyönyörködtem a szikrázó napsütésben, ami ha a levegőt nem is, a szívet melegítette, meg a Vajdahunyad várban, ami annyira hangulatossá teszi ezt a helyet. Élvezem a siklást, a száguldást. És már egészen belejöttem a korizásba. Ma sikerült megtanulnom lendületből szépen megfordulni, hurrá! Büszke vagyok magamra :) A háttal menés az viszont még nem megy. Valaki megtaníthatná ezt nekem, mert egyelőre nem sikerült ráéreznem, hogyan kéne hajtani magam.

Most már remélem kitart a hideg idő jövő hétvégéig. Akkor lemegyek Balatonfüredre és korcsolyázok a befagyott Balatonon, csak előre, amerre tetszik, senki sincs az utamban... Teljesen más érzés. Szabadság.

Ezért érdemes megtanulni a téli sportokat. Így a telet is várom.

 (a képet innen csórtam)

Nálunk is helyzet van - nincs gáz, avagy nem elég. De össze sem lehet hasonlítani minket szomszédainkkal, Szerbiával, ahol tényleg nincs szinte egy csöpp (azaz köbméter) sem és tartalék sem nagyon. Ott tényleg városok maradtak fűtés nélkül... Segítséget (gázszállítást) kértek tőlünk. És először azt mondtuk nekik, hogy sajnos nem tudunk, itt is kell. Na igen, de... Hogy pár gyár tovább üzemeljen? Itt egy kis pénzveszteség, de ott emberek fáznak, értitek?! Igenis ilyenkor kell jó fejnek lenni! Soha jobb alkalom erre nincs, mint most. Kihúzni őket a bajból. Már akkor erről beszéltünk, amikor még úgy volt, hogy nem adunk. Hálistennek a fogyasztás alacsonyabban alakult hazánkban a várhatónál (a magyar lakosság is visszafogta magát a hírek hallatán - csak van valami közösségi érzés...) és így maradt némi "felesleg" - ami azért idézőjeles, mert csak azt jelenti, hogy nem kell újabb gázfogyasztókat (üzemeket, nem lakosságot!) lekapcsolni. A megtakarítást odaadtuk a szerbeknek.* Borzasztóan örültem neki! Nem is tudom kifejezni, mennyire teljes szívből egyetértek ezzel.

Aggódtunk a szerb kollégáink miatt - a mellettem ülő kedves kollégám egyébként a szerbek referense. Két e-mailben is megköszönte neki a túloldalt lévő kapcsolattartó, hogy segített Magyarország! Tényleg hálásak... Így kell jó szomszédnak lenni! Nem is lenne ezen mit tárgyalni. Adni kell. Most mi húzzuk ki a bajból őket, majd egyszer meg ők minket... Ez igenis egy többszörösen megtérülő befektetés, ha lehet ezt egyáltalán így értelmezni.

*Azért hogy az arányokat érzékeljük: nálunk most a gázfogyasztás most hatvanpármillió köbméter. Kétmilliót ajánlottunk fel Szerbiának. 3 milliót kapnak még Németországtól. Több nincs. És ezzel már működik a távfűtés náluk mindenhol.

Most aztán áll a bál Európában, leginkább a keletibb végeken... (GÁZa el is van felejtve, muhaha) Akár az is előfordulhat, hogy hamarosan kabátban fogunk dolgozni, sőt aludni is. Okéoké, biztos nem, de addig is egy kicsit borzongunk ("mi van, ha mégis?") meg mellesleg tetemes károkat szenved a gazdaság - mintha nem lenne elég baj mostanában. Lehetne itt elmélkedni arról, hogy már évek óta megy a huzakodás és a papírgyártás a Nabucco meg a Kék-áramlat gázvezeték-tervezetek körül, és bezzeg ha azok megépülnének... De nem is (nemcsak) ez a tanulságos szerintem. Hanem sokkal inkább az, hogy évekig ment a sírás, hogy gázáremelés így-úgy, csöpögött a demagógia a tollvégekről, a mikrofonokból és a varázsdobozból... Igen ám, de a poén az, hogy évekig agyon volt (és még mindig van) támogatva a gáz, mint fűtőanyag. Olcsó volt amúgy is (etették az oroszok velünk), de még ennél is olcsóbbá tettük - mégkéranép, mostadjatokneki. Márpedig az árrendszerrel azt üzenték: fűtsön gázzal mindenki! Csoda, hogy vitte a nép, mint a cukrot? A többség ráállt a gázra, és nemcsak az átkosban, ennek jó részét bizony a kilencvenes években kötötték be. Végeredmény: Magyarország energiafogyasztásának csaknem a felét gázból fedezzük (ebből 75% orosz forrásból és ebből szinte mind Ukrajnán keresztül) Szóval most állunk letolt gatyával a csalánosban. Vágjunk jó képet hozzá!

A karácsonyi lazításkor (de jó is ilyenkor pár napig semmittenni!) megnéztem pár filmet. Ezek között volt A királyság. Látta valaki közületek?

Érdekes, izgalmas film volt, tulajdonképpen tetszett. De azt kell mondjam, tipikus példája volt a kihagyott ziccernek, hogy hogyan lehet egy jó filmet (pontosabban: forgatókönyvet) elbaszni, és csupáncsak közepeset csinálni belőle. A sztori arról szól, hogy Szaúd-Arábiában elkövetnek egy profin kivitelezett terrormerényletet egy amerikai kolónia ellen, miután az FBI kiküldi néhány szakértőjét a helyszínre, hogy "segítsék" felgöngyölíteni az ügyet. Persze ott mindenütt falakba és ellenséges tekintetetbe ütköznek. A film ezen a ponton zseniális, hátborzongatóan jól ábrázolja a közel-keleti zavaros viszonyokat, a politika felszín alatt megbúvó érdekeit és ellentéteit. Eddig ez egy remek politikai thriller. Aztán egyszer csak jön a feketeleves: az amúgy persze izgalmas lövöldözős rész. Kiábrándító volt, mert persze minden gonosz arab terroristát lazán lelőnek az amcsik, akiknek lényegében haja szála sem görbül, és még a fogságba esett amerikai srác is simán megmenekül, pedig már a torkára tették a kést. Csak az arab nyomozó barátjuk hal meg, talán hogy némi egyensúly mégiscsak legyen. Itt egyszerűen elveszti hitelét a sztori, tucat-akciófilmmé degradálja. (A Sólyom végveszélyben mintájára, de az legalább hiteles, ott hullottak a jenki katonák is.) Nagy kár érte! Aztán a végső jelenet megint a film erénye: elgondolkodtat. Szóval ez egy majdnem jó film. Egyszer érdemes megnézni. Csak az a nevetséges akció rész, az ne lenne benne!

Ezen olyan kurva jót nevettem az imént, hogy meg is osztanám veletek :)

Gundel Takács Gábor a pekingi olimpián: „Most maradjunk egy kicsit csendben, hátha elkapunk néhány szót Öcsi bácsitól...”
Öcsi bácsi (szövetségi kapitány): „Ha nem ütsz, megbaszhatjuk mindenki kurva anyját...”
Gundel Takács Gábor: „Remélem kedves nézőink nem hallották ezeket a szavakat...”

Igazán rendszeresíthetnék ezeket a hosszú hétvégéket! Ma még nem csináltam semmit, csak döglöttem. Tulajdonképpen tegnap sem (a romeltakarításon meg némi hóban sétáláson kívül). És megnyugtat a tudat, hogy holnap és holnapután sem kell semmit csinálnom. Szeretek pörögni, de most jó, nagyon jó ez így. Nyugi van, chill-out van. Nem kell rohanni sehova.

Úgy látszik, újév napjához hozzá tartozik a hóesés. Egy éve is így volt, idén sem maradt el. Nagyon örülök neki. Sőt, imádom! Szívmelengetően szép, ahogy a csendes Budapestre rászáll a friss hófátyol. Nyugalmat áraszt. Szinte hívogat, hogy egy kicsit szívj egy mélyet a csípős levegőből és mélázz el.

Boldog új évet mindenkinek!

Boldog karácsonyt mindannyiótoknak! Egyetek sok jót, jó sokat! :)

A múltkor valaki 22-nek nézett. Vicces! Azt hiszem, jó úton haladok az örökifjúság felé :)

Az egyik kedvenc népdalom volt anno...

"Jaj, de beteg vagyok,
Talán meg is halok,
Talán bizony a szeretőm édesanyja
Engem megátkozott

Ne átkozzon engem
Senki édesanyja,
Mert én az ő kökényszemű barna lányát
Nem szerettem soha

Ha szerettem volna,
El is vettem volna,
Kisőcsényi magas templom tornya alatt
Megesküdtünk volna"

Ugye nem csak én érzem, mennyire süt belőle az irónia?

Tegnap megnéztem egy filmet, a címe: A hullám. Nagyon érdekes volt, szeretem az ilyen filmeket. Nem a színészi teljesítmények nyűgöztek le, bár korrekt volt az is, igazán korrekt iparosmunka, helyenként kifejezetten hiteles - ám a téma volt remekül kidolgozva. Az a fajta fim, amin még másnap is agyal az ember, például ma is elgondolkodtam rajta. A film dióhéjban arról szól, hogy egy autokráciáról tartott kurzuson a diákok értetlenkednek a jófej tanár előtt, hogy ugyan micsoda hülyék voltak a nácik, hogy annyira meg lehetett őket bolondítani, ma ilyen elképzelhetetlen. A tanár pedig gondol egyet, és beleviszi őket egy játékba: a kurzust úgy viszi tovább, hogy demokratikusan megszavaztatva szigorú szabályrendszereket hoz létre. Egyfajta ifjúsági mozgalom nő ki belőle. Egyenruhájuk is lesz. A végén meg már tiszta Hitlerjügend az egész... És észre sem veszik. A diákok lelkesek, mert sok jót ki tudnak sütni belőle, és mikor látják, hogy ez így jó, szinte mindent képesek elfogadni, amit a közösség (avagy közösség hangadói...) érdeke megkövetel, még esetleg olyasmit is, amit korábban nem vállaltak volna. Aztán már megy a maga útján az egész, nincs ki ellentmondjon. És mindezt egyszerű, apró manipulációk, valamint egy befogadásra képes közeg indítja el.

Ami nagyon elgondolkodtató, hogy micsoda visszatartó, karámbaterelő ereje van egy közösségnek, és amennyiben nincsenek meg a kontrollok, mennyire manipulálhatóvá válnak az egyének a közösségi véleményen keresztül. Ami sokszor nem is a közösség, hanem a közösség vezetőinek véleménye... Félelmetes, hogy az emberek a megfelelési kényszer miatt mennyire manipulálhatóak.

Más irányba is el lehet indulni a gondolati szálak legombolyításával. Jó-e a diktatúra vagy rossz? Láthatóan a diákok élvezik a dolgot és sok jóra is képesek... A vezér (a tanár) jó fej, kedves és tulajdonképpen csak jót akar a diákjainak. És mégis, a végén már egészen félelmetes a dolog kívülről nézve, és azt most ebből a szempontból már szinte mindegy is, hogy rosszul sül el... A végefelé elhangzik, hogy de hisz látjuk, hogy milyen sok jó származik ebből! Csak egy kicsit meg kell javítani... És a válasz: nem, az ilyesmit nem lehet megjavítani. És milyen igaz. De erről rengeteget lehetne még beszélni, írni, vitatkozni...

(Majdnem elfelejtettem: a lényeghez hozzátartozik, hogy a film igaz történet alapján készült, a kísérlet valóban megtörtént!)

Reggel még a megálló felé tartva még láttam, hogy elmegy az előző villamospótló busz, úgyhogy nem is siettem, nem lestem magam mögé, mikor jön a következő. Erre mire épp beérnék a megállóba, lassítás nélkül elzúg mellettem a következő. Morcos lettem "kicsit"! Így kell jól elkésni... Aztán a később az átszálláskor várom a villamost, épp a BCG vezérigazgatójával készült interjút olvasom egy hetilapban, erre leszáll az érkező villamosról egy kedves barátnőm, akit már jó rég nem láttam, és pont a BCG-nél dolgozik. Egyből arra gondoltam, de vicces véletlen! Örültem neki nagyon. Szóval csak ennyire éri meg morogni egy lekésett busz miatt - lehet, hogy épp azzal a késéssel történik valami jó...

Illusztrációnak íme egy vicces kép :)

(innen csórtam)

1)  Hülye cégekkel levelezek mostanság... Pár napja a Cetelem küldött nekem egy hitelkártyát, amit soha az életben nem kértem (vagyis mint kiderült, apró betűben a konyhabútorhoz kapott 0%-os áruhitelhez mégis, persze akarta a fene, csak valahogy ez is felfért a lapra...). Mindegy, egy fillérembe sem került, de azért tök jó, hogy gyártogatják itt a kártyákat feleslegesen, belefér ugye ez is a környezetszennyezés mai mértékébe... Hülyék. Hajtogattam belőle szép kis origamit, a Mastercard logóval felfelé. Aztán meg a Vodafone akar most majdnem negyven rugónyi kötbért követelni, mert fel mertem mondani a mobilinternetet a próbaidőszak alatt (még nyáron!), amikor az akciójuk lényege pont ez volt, hogy egy hónapig minden további nélkül visszavihetem. Elmehetnek a francba, van jobb dolgom is, minthogy panaszleveleket fogalmazgassak!

2) Ma bent rohadtam a munkahelyemen tíz óra utánig, ami köztudottan jó móka, ámde emiatt panaszt egy szó se ejtek, ezért fizetnek. Na de ma sikerült igazán kedvesen ordibálva elküldeni egymást a francba az egyik osztályvezetővel. Okos gyerek, tényleg, meg általában még jó fej is, de hogy neki mindig mindenkinél okosabbnak kell lennie, mintha ő lenne az atyaúristen. Röpködtek a szép szavak. Aztán mikor otthagyom a francba, még utánam kell jönnie a irodámba és nagy fölényesen osztania az észt... Hát kiakadtam egy csöppet. (Azt már nem is mondanám, hogy mindez olyan egetrengetően fontos téma miatt pattant ki, mint egy pizzarendelés... Húbazmeg! *homlokracsap)

Szóval jó kis nap volt ez.

Tegnap végre leadtam az utolsó, már kismilliomodik papírt is, ma pedig hívtak a banktól, és végső aktusként aláírtam az átutalási megbízást: így hitelből kifizettem az utolsó vételárrészletet is. Végre enyém a lakás!! :) Egészen eufórikus hangulatba voltam ma délután... Jó érzés, nagyon jó. Hihetetlenül sok macerával járt, de most már túl vagyok rajta. Nem tud már senki keresztbe tenni: lakástulajdonos lettem :)

Az egy külön vicc, hogy itt lakom már fél éve. De igazán jól jártam, az ingyen volt :)

Jött egy helyesbítő áramszámla, az éves elszámolás. (Igazából már volt vagy két hete, csak félretettem, itt áll az asztalomon a légüres térben, azóta észre sem vettem.) Baromira nem lehet kiigazodni rajta, csak úgy mellesleg. De hagyjuk is, lényeg a lényeg:

Összesen -24.097 Ft

Azta! Akkor én most legalább egy évig nem is fizetek semmit, vagy mi? :o
 

Miért ne lehetne az idiótáknak őszintén a szemébe mondani, hogy húzzanak már el a jó búsba?

Volt egyszer egy zakkant srác (baszki, el nem tudom képzelni, hogy kerül egy ilyen egyetemre!), aki mondjuk úgy, hogy évfolyamtársam volt - bukdácsolt annyit, hogy az legyen. Koliszoba szomszéd volt. Sőt majdnem szobatársam is lett, hálistennek a bemutatkozásnál levágtam, hogy ez így nem lesz jó, és ragaszkodtam egy másik szobához. Ritka jó megérzés volt... Így a szomszéd szobába kerültem végül. A lakótársával viszont nagyon jóba lettem (azóta is jó barátom). Nos, ez a srác megpróbálta megnevelni, elvitte egyszer-kétszer sörözni. A lehetetlen nem sikerült, viszont bizonyos esetekben szörnyen levakarhatatlanná vált, mert aztán párszor ez az őrült odaült a társasághoz (lent a Klubban) úgy, hogy kurvára senki sem hívta, és kurvára senki sem beszélt hozzá. Ő mégis csak ült mellettünk és nézett ki a fejéből. Most komolyan, úgy nézett ki, mint Frankenstein, varratok nélkül. Na de ezt nem úgy értem, hogy rusnya lenne - mondjuk elég érdekes feje is volt - hanem valahogy látszott rajta, hogy nem normális. Nagyjából egy mukkot se adott ki (ha mégis megtette, az annál rosszabb volt) csak nézett, de úgy, hogy a csajok megrémültek tőle. Hát bazmeg, ez a gyerek képes volt egy egyetemi táboros buliban (amolyan minisziget, zenei fesztivál Tatán a volt úttörőtáborban) egy nejlonszatyorral megjelenni, és beülni oda mellénk, merthogy szerencsétlen szobatársához jött. Kellett a háta közepére neki, meg a többieknek is. Már csak a véres kisbalta hiányzott volna a kezébe annak az idiótának... Azért csak leléptünk mellőle, de időnként újra megjelent, rontani a levegőt, és akkor megint kezdődhetett a bújócska. Egyszer szó nélkül, amikor aludtunk, befeküdt a kivett szállásunkba (volt szabad ágy) úgy, hogy nem volt oda hívva! És aztán egy kanyi fillért nem fizetett, de az már hagyján. (Én azt hittem, hogy a haverom volt olyan hülye, hogy behívta, de nem.) Hogy az ilyen hogy nem fogja fel magától, hogy nemkívánatos személy?! De nem fogja fel. Vagy nem érdekli. Neki mindegy.

Azt gondolom, egy szint után igenis meg kell neki mondani, hogy húzzon már el a francba!

(Persze szegény szerencsétlent sajnálom, biztos megvan a maga története, hogy hogyan jutott idáig, de nem áll módomban rajta segíteni. Ide szakember kell.)

Asszem van most is ilyen ember...

Tegnap megvolt a társasházunk alakuló lakógyűlése. (Nem, ne aggódjatok, nem üzentek nekem hadat a szomszédok a múltkori zenebona miatt :)) Érdekes, néha vicces volt, de mindenképp roppant tanulságos... Kissé szervezetlenre sikerült. Még arról is szavaztunk, hogy szavazzunk-e arról, ki legyen a közös képviselő :D Valakik ugyanis hoztak egy ellenjelöltet az eddigi megbízott közös képviselővel szemben. Persze számokról szó se volt, hiszen elszámolást senki sem hozott. Az új jelölt meg konkrét ajánlatot nem tett, csak annyit mondott, hogy neki a fejében vannak a számok. Ja oké, én meg hogy lássak bele a fejébe, higgyek a két szép szemének? A régi meg a beruházó cég tulajdonában velő ingatlankezelő képviselője. Azért van ott is rendesen érdekprobléma, mert miért is szívatná saját munkaadóját... (Persze ennek az előnye is megvan, kisebb ügyekben gördülékenyebb így. Nagyobb balhéban viszont rosszabb, és lesz még olyan, nem kétlem.) Szóval itt legfeljebb érzelmi döntést lehetett hozni, racionálisat nem igazán.

Hát ezzel kapcsolatban (is) én is felszólaltam, amellett érvelve, hogy igenis válasszunk. A vicc az volt, hogy sokan nem fogták fel, ha nem választunk, az is választás, akkor marad az az exlex állapot, hogy a társasház továbbra sem tud megalakulni, uganakkor a közös képviseletet így megbízottként továbbra is a beruházó cég közös képviselője látja el, csakhogy így ÁFÁ-t is kell fizetni a közös képviseletért (mint számlázott szolgáltatás), míg a rendes társasházi közös képviseletért már nem, mert azt magunknak fizetjük. Leváltani meg bármikor leválthatjuk, csak össze kell hívni a lakógyűlést és dönteni erről - és bárki bármikor kezdeményezheti ezt, akár holnap. Szóval csak emiatt a lényegében formai döntés miatt (hálistennek megszavaztuk) 16,67%-kal már csökken a közös képviseleti díj. (Egyelőre meghagytuk a régi képviselőt, csak most már hivatalosan is meg van választva. De hamarosan elővesszük újból még ezt a kérdést, ha más nem, én gondoskodom róla. Már ha hajlandó lesz még a másik jelölt együttműködni, mert kicsit mintha megsértődött volna.)

Én pedig beválasztattam magam a társasház számvizsgáló bizottságába. Jobban szeretem magam kézben tartani, utánaszámolni az anyagi dolgaimnak, így legalább bizonyosan hozzáférek a számokhoz, és látom, ha valami nincs rendben. Aláírási jogom is lesz :)

Vicces volt a jelenet egyébként, egyrészt nagyon nem is volt erre bátor jelentkező, másrészt talán elsőre azt gondolhatták, "na szép, hogy ez a fiatal srác tud csak erre jelentkezni, mi a francot ért ő ehhez". Aztán felálltam, bemutatkoztam, hogy közgazdász végzettségem van, hol dolgozom, mit csinálok. Felderült a terem, hatalmas nevetés, taps volt :D Egyhangúlag megszavaztak.

Elhatároztam azt is, hogy indítok egy honlapot a társasháznak. Így megkezdődhet a párbeszéd a házat érintő kérdésekről, összefogva sokkal könnyebben juthatunk előre. Egyelőre csak ehhez hasonló blogformában, aztán ha akad valaki profibb webdizájner, nem csak ilyen kontár, mint én, akkor átszabjuk. De valakinek csak a sarkára kell állni, hogy ez is elinduljon, úgyhogy szépen a kezembe veszem a kezdeményezést.

Megmondom őszintén, most büszke vagyok magamra. Talán egy kicsit sikerül előre vinnem a saját kis mikrovilágom.

...egy rászoruló kissrác karácsonyát boldoggá tenni pedig szívet melengető érzés!

Ha úgy érzed, hogy te is tudnál segíteni valakin: www.ciposdoboz.hu

(Én egyébként nem ide adtam, de az ötlet innen volt koppintva, csak az a gyűjtés már lezárult. Egy csángó kissárcnak tömtünk meg minden jóval egy cipősdobozt kollégáimmal, például belefért egy leeresztett focilabda kézipumpával. Reméljük szeret focizni, ha nem, hát most majd fog :))

Nemtom honnan van, nemtom kié, csak úgy találtam a képeim közt. A neve Pitypang, a fájlnév alapján. Olyan édes, hogy az ember azonnal rohanna a kutyaboltba leemelni egy kis pulit a polcról :)

Már régóta érlelődött bennem, de most leírom ide, hátha úgy jobban sikerült betartani. Elhatároztam, hogy mostantól egy órával hamarabb kelek fel, és reggelente elmegyek futni egy félórára. Az estével az a baj, hogy úgyis mindig keresztülhúzza valami szociális esemény. Reggel viszont szabad vagyok. Talán egy kicsit kevesebbet alszom (nem mintha eddig túlaludtam volna magam :S), viszont remélem ellensúlyozza a reggeli sport. Azért baromi nehéz lesz felkelni, azt tudom előre... Megpróbálom. Meg tudom csinálni. Megcsinálom!